Mark 5

And they came over unto the other side of the sea, into the country of the Gadarenes.

És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.

And when he was come out of the ship, immediately there met him out of the tombs a man with an unclean spirit,

És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,

Who had his dwelling among the tombs; and no man could bind him, no, not with chains:

A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.

Because that he had been often bound with fetters and chains, and the chains had been plucked asunder by him, and the fetters broken in pieces: neither could any man tame him.

Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

And always, night and day, he was in the mountains, and in the tombs, crying, and cutting himself with stones.

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.

But when he saw Jesus afar off, he ran and worshipped him,

Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,

And cried with a loud voice, and said, What have I to do with thee, Jesus, thou Son of the most high God? I adjure thee by God, that thou torment me not.

És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

For he said unto him, Come out of the man, thou unclean spirit.

(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)

And he asked him, What is thy name? And he answered, saying, My name is Legion: for we are many.

És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

And he besought him much that he would not send them away out of the country.

És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

Now there was there nigh unto the mountains a great herd of swine feeding.

Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.

And all the devils besought him, saying, Send us into the swine, that we may enter into them.

És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

And forthwith Jesus gave them leave. And the unclean spirits went out, and entered into the swine: and the herd ran violently down a steep place into the sea, (they were about two thousand;) and were choked in the sea.

És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.

And they that fed the swine fled, and told it in the city, and in the country. And they went out to see what it was that was done.

A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.

And they come to Jesus, and see him that was possessed with the devil, and had the legion, sitting, and clothed, and in his right mind: and they were afraid.

És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.

And they that saw it told them how it befell to him that was possessed with the devil, and also concerning the swine.

A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.

And they began to pray him to depart out of their coasts.

És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.

And when he was come into the ship, he that had been possessed with the devil prayed him that he might be with him.

Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.

Howbeit Jesus suffered him not, but saith unto him, Go home to thy friends, and tell them how great things the Lord hath done for thee, and hath had compassion on thee.

De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.

And he departed, and began to publish in Decapolis how great things Jesus had done for him: and all men did marvel.

El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

And when Jesus was passed over again by ship unto the other side, much people gathered unto him: and he was nigh unto the sea.

És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.

And, behold, there cometh one of the rulers of the synagogue, Jairus by name; and when he saw him, he fell at his feet,

És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,

And besought him greatly, saying, My little daughter lieth at the point of death: I pray thee, come and lay thy hands on her, that she may be healed; and she shall live.

És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.

And Jesus went with him; and much people followed him, and thronged him.

El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.

And a certain woman, which had an issue of blood twelve years,

És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,

And had suffered many things of many physicians, and had spent all that she had, and was nothing bettered, but rather grew worse,

És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,

When she had heard of Jesus, came in the press behind, and touched his garment.

Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.

For she said, If I may touch but his clothes, I shall be whole.

Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.

And straightway the fountain of her blood was dried up; and she felt in her body that she was healed of that plague.

És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.

And Jesus, immediately knowing in himself that virtue had gone out of him, turned him about in the press, and said, Who touched my clothes?

Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?

And his disciples said unto him, Thou seest the multitude thronging thee, and sayest thou, Who touched me?

És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?

And he looked round about to see her that had done this thing.

És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.

But the woman fearing and trembling, knowing what was done in her, came and fell down before him, and told him all the truth.

Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.

And he said unto her, Daughter, thy faith hath made thee whole; go in peace, and be whole of thy plague.

Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

While he yet spake, there came from the ruler of the synagogue's house certain which said, Thy daughter is dead: why troublest thou the Master any further?

Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?

As soon as Jesus heard the word that was spoken, he saith unto the ruler of the synagogue, Be not afraid, only believe.

Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.

And he suffered no man to follow him, save Peter, and James, and John the brother of James.

És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

And he cometh to the house of the ruler of the synagogue, and seeth the tumult, and them that wept and wailed greatly.

És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

And when he was come in, he saith unto them, Why make ye this ado, and weep? the damsel is not dead, but sleepeth.

És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

And they laughed him to scorn. But when he had put them all out, he taketh the father and the mother of the damsel, and them that were with him, and entereth in where the damsel was lying.

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.

And he took the damsel by the hand, and said unto her, Talitha cumi; which is, being interpreted, Damsel, I say unto thee, arise.

És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.

And straightway the damsel arose, and walked; for she was of the age of twelve years. And they were astonished with a great astonishment.

És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

And he charged them straitly that no man should know it; and commanded that something should be given her to eat.

Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.