Mark 4

And he began again to teach by the sea side: and there was gathered unto him a great multitude, so that he entered into a ship, and sat in the sea; and the whole multitude was by the sea on the land.
És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
And he taught them many things by parables, and said unto them in his doctrine,
És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
Hearken; Behold, there went out a sower to sow:
Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
And it came to pass, as he sowed, some fell by the way side, and the fowls of the air came and devoured it up.
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
And some fell on stony ground, where it had not much earth; and immediately it sprang up, because it had no depth of earth:
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
But when the sun was up, it was scorched; and because it had no root, it withered away.
Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
And some fell among thorns, and the thorns grew up, and choked it, and it yielded no fruit.
Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
And other fell on good ground, and did yield fruit that sprang up and increased; and brought forth, some thirty, and some sixty, and some an hundred.
Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
And he said unto them, He that hath ears to hear, let him hear.
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
And when he was alone, they that were about him with the twelve asked of him the parable.
Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
And he said unto them, Unto you it is given to know the mystery of the kingdom of God: but unto them that are without, all these things are done in parables:
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
That seeing they may see, and not perceive; and hearing they may hear, and not understand; lest at any time they should be converted, and their sins should be forgiven them.
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
And he said unto them, Know ye not this parable? and how then will ye know all parables?
És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
The sower soweth the word.
A magvető az ígét hinti.
And these are they by the way side, where the word is sown; but when they have heard, Satan cometh immediately, and taketh away the word that was sown in their hearts.
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
And these are they likewise which are sown on stony ground; who, when they have heard the word, immediately receive it with gladness;
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
And have no root in themselves, and so endure but for a time: afterward, when affliction or persecution ariseth for the word's sake, immediately they are offended.
De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
And these are they which are sown among thorns; such as hear the word,
A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
And the cares of this world, and the deceitfulness of riches, and the lusts of other things entering in, choke the word, and it becometh unfruitful.
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
And these are they which are sown on good ground; such as hear the word, and receive it, and bring forth fruit, some thirtyfold, some sixty, and some an hundred.
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
And he said unto them, Is a candle brought to be put under a bushel, or under a bed? and not to be set on a candlestick?
És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
For there is nothing hid, which shall not be manifested; neither was any thing kept secret, but that it should come abroad.
Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
If any man have ears to hear, let him hear.
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
And he said unto them, Take heed what ye hear: with what measure ye mete, it shall be measured to you: and unto you that hear shall more be given.
És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
For he that hath, to him shall be given: and he that hath not, from him shall be taken even that which he hath.
Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
And he said, So is the kingdom of God, as if a man should cast seed into the ground;
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
And should sleep, and rise night and day, and the seed should spring and grow up, he knoweth not how.
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
For the earth bringeth forth fruit of herself; first the blade, then the ear, after that the full corn in the ear.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
But when the fruit is brought forth, immediately he putteth in the sickle, because the harvest is come.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
And he said, Whereunto shall we liken the kingdom of God? or with what comparison shall we compare it?
És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
It is like a grain of mustard seed, which, when it is sown in the earth, is less than all the seeds that be in the earth:
A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
But when it is sown, it groweth up, and becometh greater than all herbs, and shooteth out great branches; so that the fowls of the air may lodge under the shadow of it.
És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
And with many such parables spake he the word unto them, as they were able to hear it.
És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
But without a parable spake he not unto them: and when they were alone, he expounded all things to his disciples.
Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
And the same day, when the even was come, he saith unto them, Let us pass over unto the other side.
Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
And when they had sent away the multitude, they took him even as he was in the ship. And there were also with him other little ships.
Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
And there arose a great storm of wind, and the waves beat into the ship, so that it was now full.
Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
And he was in the hinder part of the ship, asleep on a pillow: and they awake him, and say unto him, Master, carest thou not that we perish?
Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
And he arose, and rebuked the wind, and said unto the sea, Peace, be still. And the wind ceased, and there was a great calm.
És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
And he said unto them, Why are ye so fearful? how is it that ye have no faith?
És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
And they feared exceedingly, and said one to another, What manner of man is this, that even the wind and the sea obey him?
És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?