Job 6

But Job answered and said,

Jób pedig felele, és monda:

Oh that my grief were throughly weighed, and my calamity laid in the balances together!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

For the arrows of the Almighty are within me, the poison whereof drinketh up my spirit: the terrors of God do set themselves in array against me.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egg?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

The things that my soul refused to touch are as my sorrowful meat.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Oh that I might have my request; and that God would grant me the thing that I long for!

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

What is my strength, that I should hope? and what is mine end, that I should prolong my life?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Is not my help in me? and is wisdom driven quite from me?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

To him that is afflicted pity should be shewed from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

My brethren have dealt deceitfully as a brook, and as the stream of brooks they pass away;

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Which are blackish by reason of the ice, and wherein the snow is hid:

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

What time they wax warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

For now ye are nothing; ye see my casting down, and are afraid.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Did I say, Bring unto me? or, Give a reward for me of your substance?

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Or, Deliver me from the enemy's hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand wherein I have erred.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, which are as wind?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig a pit for your friend.

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Now therefore be content, look upon me; for it is evident unto you if I lie.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness is in it.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?