Job 7

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

militia est vita hominis super terram et sicut dies mercennarii dies eius

A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

sicut servus desiderat umbram et sicut mercennarius praestolatur finem operis sui

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

sic et ego habui menses vacuos et noctes laboriosas enumeravi mihi

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással *reggeli* szürkületig.

si dormiero dico quando consurgam et rursum expectabo vesperam et replebor doloribus usque ad tenebras

Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

induta est caro mea putredine et sordibus pulveris cutis mea aruit et contracta est

Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

dies mei velocius transierunt quam a texente tela succiditur et consumpti sunt absque ulla spe

Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

memento quia ventus est vita mea et non revertetur oculus meus ut videat bona

Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám *veted* szemed, de már nem vagyok!

nec aspiciet me visus hominis oculi tui in me et non subsistam

A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a *sír*ba, nem jő fel *többé.*

sicut consumitur nubes et pertransit sic qui descenderit ad inferos non ascendet

Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

nec revertetur ultra in domum suam neque cognoscet eum amplius locus eius

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

quapropter et ego non parcam ori meo loquar in tribulatione spiritus mei confabulabor cum amaritudine animae meae

Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

numquid mare sum ego aut cetus quia circumdedisti me carcere

Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

si dixero consolabitur me lectulus meus et relevabor loquens mecum in strato meo

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

terrebis me per somnia et per visiones horrore concuties

Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

quam ob rem elegit suspendium anima mea et mortem ossa mea

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

desperavi nequaquam ultra iam vivam parce mihi nihil enim sunt dies mei

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

quid est homo quia magnificas eum aut quia ponis erga eum cor tuum

Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

visitas eum diluculo et subito probas illum

Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

usquequo non parces mihi nec dimittis me ut gluttiam salivam meam

Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

peccavi quid faciam tibi o custos hominum quare posuisti me contrarium tibi et factus sum mihimet ipsi gravis

És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

cur non tolles peccatum meum et quare non auferes iniquitatem meam ecce nunc in pulvere dormiam et si mane me quaesieris non subsistam