Job 6

Jób pedig felele, és monda:

respondens autem Iob dixit

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

utinam adpenderentur peccata mea quibus iram merui et calamitas quam patior in statera

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

quasi harena maris haec gravior appareret unde et verba mea dolore sunt plena

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

quia sagittae Domini in me sunt quarum indignatio ebibit spiritum meum et terrores Domini militant contra me

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

numquid rugiet onager cum habuerit herbam aut mugiet bos cum ante praesepe plenum steterit

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

aut poterit comedi insulsum quod non est sale conditum aut potest aliquis gustare quod gustatum adfert mortem

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

quae prius tangere nolebat anima mea nunc prae angustia cibi mei sunt

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

quis det ut veniat petitio mea et quod expecto tribuat mihi Deus

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

et qui coepit ipse me conterat solvat manum suam et succidat me

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

et haec mihi sit consolatio ut adfligens me dolore non parcat nec contradicam sermonibus Sancti

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

quae est enim fortitudo mea ut sustineam aut quis finis meus ut patienter agam

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

nec fortitudo lapidum fortitudo mea nec caro mea aerea est

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

ecce non est auxilium mihi in me et necessarii quoque mei recesserunt a me

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

qui tollit ab amico suo misericordiam timorem Domini derelinquit

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

fratres mei praeterierunt me sicut torrens qui raptim transit in convallibus

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

qui timent pruinam inruet super eos nix

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

tempore quo fuerint dissipati peribunt et ut incaluerit solventur de loco suo

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

involutae sunt semitae gressuum eorum ambulabunt in vacuum et peribunt

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

considerate semitas Theman itinera Saba et expectate paulisper

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

confusi sunt quia speravi venerunt quoque usque ad me et pudore cooperti sunt

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

nunc venistis et modo videntes plagam meam timetis

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

numquid dixi adferte mihi et de substantia vestra donate mihi

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

vel liberate me de manu hostis et de manu robustorum eruite me

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

docete me et ego tacebo et si quid forte ignoravi instruite me

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

quare detraxistis sermonibus veritatis cum e vobis nullus sit qui possit arguere

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

ad increpandum tantum eloquia concinnatis et in ventum verba profertis

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

super pupillum inruitis et subvertere nitimini amicum vestrum

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

verumtamen quod coepistis explete praebete aurem et videte an mentiar

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

respondete obsecro absque contentione et loquentes id quod iustum est iudicate

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

et non invenietis in lingua mea iniquitatem nec in faucibus meis stultitia personabit