Job 17

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

spiritus meus adtenuabitur dies mei breviabuntur et solum mihi superest sepulchrum

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

non peccavi et in amaritudinibus moratur oculus meus

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

libera me et pone iuxta te et cuiusvis manus pugnet contra me

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

cor eorum longe fecisti a disciplina et propterea non exaltabuntur

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

praedam pollicetur sociis et oculi filiorum eius deficient

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

posuit me quasi in proverbium vulgi et exemplum sum coram eis

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

caligavit ab indignatione oculus meus et membra mea quasi in nihili redacta sunt

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

stupebunt iusti super hoc et innocens contra hypocritam suscitabitur

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

et tenebit iustus viam suam et mundis manibus addet fortitudinem

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

igitur vos omnes convertimini et venite et non inveniam in vobis ullum sapientem

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

dies mei transierunt cogitationes meae dissipatae sunt torquentes cor meum

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

noctem verterunt in diem et rursum post tenebras spero lucem

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

si sustinuero infernus domus mea est in tenebris stravi lectulum meum

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

putredini dixi pater meus es mater mea et soror mea vermibus

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

ubi est ergo nunc praestolatio mea et patientiam meam quis considerat

in profundissimum infernum descendent omnia mea putasne saltim ibi erit requies mihi