Psalms 77

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

För sångmästaren, till Jedutun; av Asaf; en psalm.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

 Jag vill höja min röst till Gud och ropa;  jag vill höja min röst till Gud,      för att han må lyssna till mig.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

 På min nöds dag söker jag Herren;  min hand är utsträckt om natten      och förtröttas icke;  min själ vill icke låta trösta sig.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

 Jag vill tänka på Gud och klaga;  jag vill utgjuta mitt bekymmer, ty min ande försmäktar.  Sela.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

 Mina ögonlock håller du öppna;  jag är full av oro och kan icke tala.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

 Jag tänker på forntidens dagar,  på år som längesedan hava gått.

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

 Jag vill om natten komma ihåg mitt strängaspel;  i mitt hjärta vill jag utgjuta mitt bekymmer,  och min ande skall eftersinna.

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

 Skall då Herren förkasta evinnerligen  och ingen nåd mer bevisa?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

 Är det då ute med hans godhet för beständigt,  har hans ord blivit till intet för alla tider?

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

 Har Gud förgätit att vara nådig  eller i vrede tillslutit sin barmhärtighet?  Sela.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

 Jag svarar: Nej, detta är min plågas tid,  den Högstes högra hand är ej såsom förr.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

 Jag vill prisa HERRENS gärningar,  ja, jag vill tänka på dina fordomtima under;

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

 jag vill begrunda alla dina gärningar  och eftersinna dina verk.

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

 Gud, i helighet går din väg;  vem är en gud så stor som Gud?

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

 Du är Gud, en Gud som gör under;  du har uppenbarat din makt bland folken.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

 Med väldig arm förlossade du ditt folk,  Jakobs och Josefs barn.  Sela.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

 Vattnen sågo dig, och Gud,  vattnen sågo dig och våndades,  själva djupen darrade.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

 Molnen göto ut strömmar av vatten,  skyarna läto höra sin röst,  och dina pilar foro omkring.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

 Ditt dunder ljöd i stormvirveln,  ljungeldar lyste upp jordens krets,  jorden darrade och bävade.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *

 Genom havet gick din väg,  din stig genom stora vatten,  och dina fotspår fann man icke. [ (Psalms 77:21)  Så förde du ditt folk såsom en hjord  genom Moses och Arons hand. ]