Job 7

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
Tsy mahafantatra izay ratsy va ny vavako? Tsy mpiantafika va ny zanak'olombelona etỳ ambonin'ny tany? Ary tsy tahaka ny andron'ny mpikarama va ny androny?
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
Toy ny mpanompo maniry alokaloka, ary toy ny mpikarama miandry ny karaman'ny asany,
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
Dia toy izany no anaovana ahy hahita volana mampahory, ary alina mahadisadisa no tendrena ho ahy.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással *reggeli* szürkületig.
Raha vao mandry aho, dia mieritreritra hoe: Rahoviana re no hifoha aho? Fa mihalava izany ny alina, ary mivadibadika indrindra aho mandra-pahazavan'ny andro.
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
Ny nofoko mitafy olitra sy baingan-tany; efa maina ny hoditro, kanjo mitsiranorano indray.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
Faingana noho ny famahanan-tenona ny androko ka lany tsy misy fanantenana.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Tsarovy fa rivotra ny aiko: ary tsy hahita soa intsony ny masoko.
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám *veted* szemed, de már nem vagyok!
Tsy hahita ahy intsony ny mason'izay mijery ahy: Ny masonao hizaha ahy, fa tsy ho ao aho.
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a *sír*ba, nem jő fel *többé.*
Tahaka ny rahona misava ka levona, dia tahaka izany koa, izay midina any amin'ny fiainan-tsi-hita tsy mba hiakatra intsony;
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
Tsy hiverina any an-tranony intsony izy. Ary tsy hahalala azy intsony ny fonenany.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
Ary izaho dia tsy hamehy vava, Fa hiteny noho ny fahorian'ny fanahiko sy hitaraina noho ny fangidian'ny aiko.
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
Ranomasina va aho, na trozona, No dia asianao fiambenana?
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
Raha hoy izaho: Hampionona ahy ny farafarako, hampitony ny fitarainako ny fandriako.
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
Dia mampitahotra ahy amin'ny nofy Hianao ary mampihorohoro ahy amin'ny tsindrimandry;
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
Ka dia aleon'ny fanahiko ny hokendaina, eny, aleoko ny fahafatesana aza toy izay izato fitofezako izato;
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
Maharikoriko ahy izao, tsy tiako ny ho velona ela; Ilaozy miala aho, fa fofona foana ny androko.
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
Inona moa ny zanak'olombelona, no ekenao ho lehibe, ka ampandinihinao azy ny fonao,
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
Sady fantarinao isa-maraina izy; sy izahanao toetra isaky ny indray mipi-maso?
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
Mandra-pahoviana re vao hihodina tsy hijery ahy Hianao, ka mba hiala amiko mandra-piteliko rora?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
Na dia ho nanota aza aho, nampaninona Anao moa izany, ry Mpandinika ny olombelona? Nahoana no dia nataonao fikendry aho, ka efa tonga enta-mavesatra amiko aho?
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
Ary nahoana no tsy mamela ny fahadisoako sy manaisotra ny heloko Hianao? Fa izao dia efa handry any amin'ny vovoka aho; ary hitady ahy fatratra Hianao, fa tsy ho atỳ intsony aho.