Psalms 77

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Meine Stimme ist zu Gott, und ich will schreien; meine Stimme ist zu Gott, und er wird mir Gehör schenken.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

Am Tage meiner Drangsal suchte ich den Herrn; meine Hand war des Nachts ausgestreckt und ließ nicht ab; meine Seele weigerte sich getröstet zu werden.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Ich gedachte Gottes, und ich stöhnte; ich sann nach, und mein Geist ermattete. (Sela.)

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Du hieltest fest die Lider meiner Augen; ich war voll Unruhe und redete nicht.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Ich durchdachte die Tage vor alters, die Jahre der Urzeit.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Ich gedachte meines Saitenspiels in der Nacht; ich sann nach in meinem Herzen, und es forschte mein Geist.

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Wird der Herr auf ewig verwerfen, und hinfort keine Gunst mehr erweisen?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Ist zu Ende seine Güte für immer? Hat das Wort aufgehört von Geschlecht zu Geschlecht?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Hat Gott vergessen gnädig zu sein? Hat er im Zorn verschlossen seine Erbarmungen? (Sela.)

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

Da sprach ich: Das ist mein Kranksein. Der Jahre der Rechten des Höchsten,

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Will ich gedenken, der Taten des Jah; denn deiner Wunder von alters her will ich gedenken;

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Und ich will nachdenken über all dein Tun, und über deine Taten will ich sinnen.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Gott! dein Weg ist im Heiligtum; wer ist ein großer Gott wie Gott?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Du bist der Gott, der Wunder tut, du hast deine Stärke kundwerden lassen unter den Völkern.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Du hast dein Volk erlöst mit erhobenem Arm, die Söhne Jakobs und Josephs. (Sela.)

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Dich sahen die Wasser, o Gott, dich sahen die Wasser: sie bebten; ja, es erzitterten die Tiefen.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Die Wolken ergossen Wasser; das Gewölk ließ eine Stimme erschallen, und deine Pfeile fuhren hin und her.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Die Stimme deines Donners war im Wirbelwind, Blitze erleuchteten den Erdkreis; es zitterte und bebte die Erde.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Im Meere ist dein Weg, und deine Pfade in großen Wassern, und deine Fußstapfen sind nicht bekannt.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *

Du hast dein Volk geleitet wie eine Herde durch die Hand Moses und Aarons.