Job 6

Jób pedig felele, és monda:

Odpovídaje pak Job, řekl:

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Ó kdyby pilně zváženo bylo hořekování mé, a bída má na váze aby spolu vyzdvižena byla.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Jistě že by se nad písek mořský těžší ukázala, pročež mi se i slov nedostává.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Nebo střely Všemohoucího vězí ve mně, jejichž jed vysušil ducha mého, a hrůzy Boží bojují proti mně.

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Zdaliž řve divoký osel nad mladistvou travou? Řve-liž vůl nad picí svou?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Zdaliž jedí to, což neslaného jest, bez soli? Jest-liž chut v věci slzké?

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Ach, kterýchž se ostýchala dotknouti duše má, ty jsou již bolesti těla mého.

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Ó by se naplnila žádost má, a aby to, čehož očekávám, dal Bůh,

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Totiž, aby se líbilo Bohu setříti mne, vztáhnouti ruku svou, a zahladiti mne.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Neboť mám ještě, čím bych se potěšoval, (ačkoli hořím bolestí, aniž mne Bůh co lituje), že jsem netajil řečí Nejsvětějšího.

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Nebo jaká jest síla má, abych potrvati mohl? Aneb jaký konec můj, abych prodlel života svého?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Zdali síla má jest síla kamenná? Zdali tělo mé ocelivé?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Zdaliž pak obrany mé není při mně? Aneb zdravý soud vzdálen jest ode mne,

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Proti tomu, jehož lítostivost k bližnímu mizí, a kterýž bázeň Všemohoucího opustil?

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Bratří moji zmýlili mne jako potok, pominuli jako prudcí potokové,

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

Kteříž kalní bývají od ledu, a v nichž se kryje sníh.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

V čas horka vysychají; když sucho bývá, mizejí z místa svého.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Sem i tam roztěkají se od toku svého obecného, v nic se obracejí a hynou.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

To vidouce houfové jdoucích z Tema, zástupové Sabejských, jenž naději měli v nich,

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Zastyděli se, že v nich doufali; nebo přišedše až k nim, oklamáni jsou.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Tak zajisté i vy byvše, nejste; vidouce potření mé, děsíte se.

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Zdali jsem řekl: Přineste mi, aneb z zboží svého udělte darů pro mne?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Aneb: Vysvoboďte mne z ruky nepřítele, a z ruky násilníků vykupte mne?

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Poučte mne, a budu mlčeti, a v čem bych bloudil, poslužte mi k srozumění.

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Ó jak jsou pronikavé řeči upřímé! Ale co vzdělá obviňování vaše?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Zdali jen z slov mne viniti myslíte, a převívati řeči choulostivého?

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Také i na sirotka se obořujete, anobrž jámu kopáte příteli svému.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

A protož nyní chtějtež popatřiti na mne, a suďte, klamám-liť před oblíčejem vaším.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Napravte se, prosím, nechť není nepravostí; napravte se, pravím, a tak poznáte, žeť jest spravedlnost v té řeči mé.

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

A jest-li na jazyku mém nepravost, neměl-liž bych, čitedlen býti bíd?