Job 7

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

人在世上岂无争战吗？他的日子不像雇工人的日子吗？

A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

像奴仆切慕黑影，像雇工人盼望工价；

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

我也照样经过困苦的日月，夜间的疲乏为我而定。

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással *reggeli* szürkületig.

我躺卧的时候便说：我何时起来，黑夜就过去呢？我尽是反来覆去，直到天亮。

Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

我的肉体以虫子和尘土为衣；我的皮肤才收了口又重新破裂。

Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

我的日子比梭更快，都消耗在无指望之中。

Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

求你想念，我的生命不过是一口气；我的眼睛必不再见福乐。

Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám *veted* szemed, de már nem vagyok!

观看我的人，他的眼必不再见我；你的眼目要看我，我却不在了。

A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a *sír*ba, nem jő fel *többé.*

云彩消散而过；照样，人下阴间也不再上来。

Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

他不再回自己的家；故土也不再认识他。

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

我不禁止我口；我灵愁苦，要发出言语；我心苦恼，要吐露哀情。

Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

我对　神说：我岂是洋海，岂是大鱼，你竟防守我呢？

Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

若说：我的床必安慰我，我的榻必解释我的苦情，

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

你就用梦惊骇我，用异象恐吓我，

Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

甚至我宁肯噎死，宁肯死亡，胜似留我这一身的骨头。

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

我厌弃性命，不愿永活。你任凭我吧，因我的日子都是虚空。

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

人算什么，你竟看他为大，将他放在心上？

Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

每早鉴察他，时刻试验他？

Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

你到何时才转眼不看我，才任凭我咽下唾沫呢？

Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

鉴察人的主啊，我若有罪，于你何妨？为何以我当你的箭靶子，使我厌弃自己的性命？

És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

为何不赦免我的过犯，除掉我的罪孽？我现今要躺卧在尘土中；你要殷勤地寻找我，我却不在了。