Job 6

ויען איוב ויאמר׃

Jób pedig felele, és monda:

לו שקול ישקל כעשי והיתי במאזנים ישאו יחד׃

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

כי עתה מחול ימים יכבד על כן דברי לעו׃

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

כי חצי שדי עמדי אשר חמתם שתה רוחי בעותי אלוה יערכוני׃

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

הינהק פרא עלי דשא אם יגעה שור על בלילו׃

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

היאכל תפל מבלי מלח אם יש טעם בריר חלמות׃

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

מאנה לנגוע נפשי המה כדוי לחמי׃

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

מי יתן תבוא שאלתי ותקותי יתן אלוה׃

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

ויאל אלוה וידכאני יתר ידו ויבצעני׃

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

ותהי עוד נחמתי ואסלדה בחילה לא יחמול כי לא כחדתי אמרי קדוש׃

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

מה כחי כי איחל ומה קצי כי אאריך נפשי׃

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

אם כח אבנים כחי אם בשרי נחוש׃

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

האם אין עזרתי בי ותשיה נדחה ממני׃

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

למס מרעהו חסד ויראת שדי יעזוב׃

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

אחי בגדו כמו נחל כאפיק נחלים יעברו׃

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

הקדרים מני קרח עלימו יתעלם שלג׃

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

בעת יזרבו נצמתו בחמו נדעכו ממקומם׃

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

ילפתו ארחות דרכם יעלו בתהו ויאבדו׃

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

הביטו ארחות תמא הליכת שבא קוו למו׃

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

בשו כי בטח באו עדיה ויחפרו׃

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

כי עתה הייתם לא תראו חתת ותיראו׃

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

הכי אמרתי הבו לי ומכחכם שחדו בעדי׃

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

ומלטוני מיד צר ומיד עריצים תפדוני׃

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

הורוני ואני אחריש ומה שגיתי הבינו לי׃

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

מה נמרצו אמרי ישר ומה יוכיח הוכח מכם׃

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

הלהוכח מלים תחשבו ולרוח אמרי נאש׃

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

אף על יתום תפילו ותכרו על ריעכם׃

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

ועתה הואילו פנו בי ועל פניכם אם אכזב׃

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

שבו נא אל תהי עולה ושבי עוד צדקי בה׃

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

היש בלשוני עולה אם חכי לא יבין הוות׃

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?