Psalms 55

Davidin opetus, edelläveisaajalle, kanteleilla. Jumala, kuule minun rukoukseni, ja älä peitä sinuas minun rukoukseni edestä.
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
Ota minusta vaari ja kuule minua; että minä surkeasti valitan rukouksissani ja parun;
Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Että vihamies niin huutaa, ja jumalatoin ahdistaa; sillä he kääntävät valheen minun päälleni, ja asettavat itsensä vihassansa minua vastaan.
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Minun sydämeni vapisee minussa, ja kuoleman pelko lankesi minun päälleni.
Az ellenségnek szaváért *és* a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és *nagy* dühösséggel ellenkeznek velem.
Pelko ja vavistus tulivat minun päälleni, ja kauhistus peitti minun.
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Ja minä sanoin: jospa minulla olisi siivet niinkuin mettisellä, että minä lentäisin, ja (joskus) lepäisin!
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Katso, niin minä kauvas pakenisin, ja oleskelisin korvessa, Sela!
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Minä rientäisin, että minä pääsisin tuulen puuskasta ja tuulispäästä.
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
Turmele, Herra, ja sekoita heidän kielensä; sillä minä näin väkivallan ja riidan kaupungissa.
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
He käyvät sen ympäri päivällä ja yöllä hänen muurinsa päällä: vääryys ja vaiva on sen keskellä.
Rontsd meg Uram, *és* oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Vääryys on sen keskellä: valhe ja petos ei luovu hänen kaduiltansa.
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Sillä jos minun vihamieheni häpäisis minua, sen minä kärsisin: ja jos minun vainoojani nousis minua vastaan, niin minä kätkisin itseni hänen edestänsä.
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Vaan sinä olet minun kumppanini, minun johdattajani ja minun tuttavani:
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz *azt* elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Me jotka ystävällisesti keskenämme neuvoa pidimme, ja vaelsimme Jumalan huoneesen joukossa.
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Langetkoon kuolema heidän päällensä, ja he menkään elävänä alas helvettiin; sillä sula pahuus on heidän asuinsioissansa heidän keskellänsä.
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
Mutta minä huudan Jumalan tykö; ja Herra auttaa minua.
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
Ehtoona, aamulla ja puolipäivänä minä valitan ja itken; ja hän kuulee minun ääneni.
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Hän lunastaa minun sieluni niistä, jotka sotivat minua vastaan, ja saattaa hänelle rauhan; sillä monta on minua vastaan.
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Jumala kuulkoon, ja heitä nöyryyttäköön, joka alusta ollut on, Sela! jotka ei paranna heitänsä, eikä pelkää Jumalaa.
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
He laskevat kätensä hänen rauhallistensa päälle, ja turmelevat hänen liittonsa.
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Heidän suunsa on liukkaampi kuin voi, ja sota on heidän sydämessänsä: heidän sanansa ovat sileämmät kuin öljy, ja ne ovat paljaat miekat.
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Heitä surus Herran päälle, hän sinusta murheen pitää, ja ei salli vanhurskaan olla kulkiana ijankaikkisesti.
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Mutta sinä, Jumala, syökset heitä syvään kuoppaan: murhamiehet ja pettäjät ei pidä tuleman puoli-ikäänsä; vaan minä toivon sinuun.
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. * (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. *