Psalms 55

(Til sangmesteren. Med strengespil. En maskil af David.) Lyt, o Gud, til min Bøn, skjul dig ej for min tryglen,

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

lå mig Øre og svar mig, jeg vånder mig i Klage,

Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

jeg stønner ved Fjendernes Råb og de gudløses Skrig; thi Ulykke vælter de over mig, forfølger mig grumt;

Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

Hjertet er angst i mit Bryst, Dødens Rædsler er faldet over mig.

Az ellenségnek szaváért *és* a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és *nagy* dühösséggel ellenkeznek velem.

Frygt og Angst falder på mig, Gru er over mig.

Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Jeg siger: Ak, havde jeg Vinger som Duen, da fløj jeg i Ly,

Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

ja, langt bort vilde jeg fly og blive i Ørkenen. - Sela.

Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

Da søgte jeg skyndsomt Tilflugt for rivende Storm og Uvejr.

Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

Herre, forvir og split deres Tungemål! Thi Vold og Ufred ser jeg i Byen;

Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

de går Rundgang Dag og Nat på dens Mure;

Rontsd meg Uram, *és* oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

Ulykke, Kvide og Vanheld råder derinde, Voldsfærd og Svig viger aldrig bort fra dens Torve.

Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

Det var ikke en Fjende, som hånede mig - det kunde bæres; min uven ydmygede mig ej - ham kunde jeg undgå;

Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

men du, en Mand af min Stand, en Ven og fortrolig,

Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz *azt* elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

og det skønt vi delte Samværets Sødme, vandrede endrægtelig i Guds Hus.

Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

Over dem komme Død, lad dem levende synke i Dødsriget! Thi der er Ondskab i deres Bolig, i deres Indre!

A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

Jeg, jeg råber til Gud, og HERREN vil frelse mig.

A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

Jeg klager og stønner ved Kvæld, ved Gry og ved Middag; min Røst vil han høre

Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

og udfri min Sjæl i Fred, så de ikke kan komme mig nær; thi mange er de imod mig.

Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

Gud, som troner fra Fortids Dage, vil høre og ydmyge dem. - Sela. Thi der er ingen Forandring hos dem, og de frygter ikke for Gud.

Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

På Venner lagde han Hånd og brød sin Pagt.

Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

Glattere end Smør er hans Mund, men Hjertet vil Krig, blødere end Olie hans Ord, skønt dragne Sværd.

Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

Kast din Byrde på HERREN, så sørger han for dig, den retfærdige lader han ikke i Evighed rokkes.

A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

Og du, o Gud, nedstyrt dem i Gravens Dyb! Ej skal blodstænkte, svigefulde Mænd nå Hælvten af deres Dage. Men jeg, jeg stoler på dig!

Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. * (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. *