Psalms 56

56:1

(Til sangmesteren. Al-jonat-elem-rehokim. Af David. En miktam, da filisterne greb ham i Gat.) Vær mig nådig Gud, thi Mennesker vil mig til livs, jeg trænges stadig af Stridsmænd;

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.

56:2

mine Fjender vil mig stadig til Livs, thi mange strider bittert imod mig!

Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

56:3

Når jeg gribes af Frygt, vil jeg stole på dig,

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos *Isten!*

56:4

og med Guds Hjælp skal jeg prise hans Ord. Jeg stoler på Gud, jeg frygter ikke, hvad kan Kød vel gøre mig?

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

56:5

De oplægger stadig Råd imod mig, alle deres Tanker går ud på ondt.

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

56:6

De flokker sig sammen, ligger på Lur, jeg har dem lige i Hælene, de står mig jo efter Livet.

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

56:7

Gengæld du dem det onde, stød Folkene ned i Vrede, o Gud!

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

56:8

Selv har du talt mine Suk, i din Lædersæk har du gemt mine Tårer; de står jo i din Bog.

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

56:9

Da skal Fjenderne vige, den Dag jeg kalder; så meget ved jeg, at Gud er med mig.

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

56:10

Med Guds Hjælp skal jeg prise hans Ord, med HERRENs Hjælp skal jeg prise hans Ord.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

56:11

Jeg stoler på Gud, jeg frygter ikke, hvad kan et Menneske gøre mig?

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

56:12

Jeg har Løfter til dig at indfri, o Gud, med Takofre vil jeg betale dig.

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

56:13

Thi fra Døden frier du min Sjæl, ja min Fod fra Fald, at jeg kan vandre for Guds Åsyn i Livets Lys.

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; * (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. *