Job 17

Daha mi nestaje, gasnu moji dani i za mene već se skupljaju grobari.

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Rugači su evo mene dohvatili, od uvreda oka sklopiti ne mogu.

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

Stoga me zaštiti i budi mi jamcem kad mi nitko u dlan neće da udari.

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Jer, srca si njina lišio razuma i dopustiti im nećeš da opstanu.

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

K'o taj što imanje dijeli drugovima, a djeci njegovoj dotle oči gasnu,

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

narodima svim sam na ruglo postao, onaj kom u lice svatko pljunut' može.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Od tuge vid mi se muti u očima, poput sjene moji udovi postaju.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Začudit će se zbog toga pravednici, na bezbožnika će planuti čestiti;

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

neporočni će na svom ustrajat' putu, čovjek čistih ruku ojačat će još više.

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Hajde, svi vi, nećete li opet počet', tÓa među vama ja mudra ne nalazim!

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Minuli su dani, propale zamisli, želje srca moga izjalovile se.

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

'U noći najcrnjoj, dan se približava; blizu je već svjetlo što tminu izgoni.'

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

A meni je nada otići u Šeol i prostrijeti sebi ležaj u mrklini.

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Dovikujem grobu: 'Oče moj rođeni!' a crve pozdravljam: 'Mati moja, sestro!'

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

Ali gdje za mene ima jošte nade? Sreću moju tko će ikada vidjeti?

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Hoće li u Šeol ona sa mnom sići da u prahu zajedno otpočinemo?"