Mark 4

И пак започна да поучава край езерото. И при Него се събра едно твърде голямо множество, така че Той се качи в един кораб и седеше на езерото, а цялото множество беше на сушата край езерото.

És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.

И ги поучаваше много с притчи и им казваше в поучението Си:

És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:

Слушайте! Ето, сеячът излезе да сее.

Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.

И когато сееше, някои зърна паднаха край пътя; и птиците дойдоха и ги изкълваха.

És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.

Други паднаха на каменисто място, където нямаше много пръст; и скоро поникнаха, защото нямаше дълбока почва,

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

а когато изгря слънцето, прегоряха и понеже нямаха корен, изсъхнаха.

Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.

А други паднаха между тръни; и тръните пораснаха и ги задушиха, и не дадоха плод.

Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

А други паднаха на добра земя; и дадоха плод, който растеше и се умножаваше, и принесоха – кое тридесет, кое шестдесет, а кое сто.

Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.

И каза: Който има уши да слуша, нека слуша.

És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.

И когато остана сам, онези, които бяха около Него с дванадесетте, Го попитаха за притчите.

Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

И Той им каза: На вас е дадено да познаете тайната на Божието царство; а на онези, външните, всичко се дава в притчи;

Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,

така че "гледащи да гледат, а да не виждат; и слушащи да слушат, а да не разбират; да не би да се обърнат и да им се прости (грехът)".

Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.

И им каза: Не разбирате ли тази притча? А как ще разберете всичките притчи?

És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?

Сеячът сее словото.

A magvető az ígét hinti.

А онези край пътя, където се сее словото, са тези, които чуват, но Сатана веднага идва и грабва посятото в тях слово.

Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.

Също и посятото на каменистите места са тези, които, като чуят словото, веднага с радост го приемат;

És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,

нямат обаче корен в себе си, а са кратковременни; после, когато настане напаст или гонение заради словото, веднага отпадат.

De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.

Посятото между тръните са други. Те са онези, които са слушали словото,

A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,

но светските грижи, примамката на богатството и пожеланията за други работи, като влязат, заглушават словото и то става безплодно.

De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.

А посятото на добра земя са тези, които слушат словото, приемат го и дават плод – тридесет, шестдесет и стократно.

A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.

И им каза: Затова ли се донася светилото – за да го сложат под шиника или под леглото? Не е ли за това – да го поставят на светилника?

És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?

Защото няма нищо тайно, което да не стане явно, нито е било скрито нещо, освен за да излезе наяве.

Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.

Ако има някой уши да слуша, нека слуша.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

Каза им също: Внимавайте в това, което слушате. С каквато мярка мерите, с такава ще ви се отмери и ще ви се прибави.

És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.

Защото, който има, на него ще се даде, а който няма, от него ще се отнеме и това, което има.

Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.

И каза: Божието царство е както когато човек хвърли семе в земята;

És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

и спи, и става нощ и ден; а как никне и расте семето, той не знае.

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.

Защото земята сама си произвежда: първо стрък, после клас, а след това – пълно зърно в класа.

Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

А когато узрее плодът, начаса изпраща сърп, защото е настанала жетва.

Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

Каза още: С какво да сравним Божието царство или с каква притча да го представим?

És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?

То прилича на синапено зърно, което, когато се посее в земята, е по-малко от всичките семена, които са на земята.

A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,

Но когато се посее, расте и става по-голямо от всички стръкове, и пуска големи клони, така че небесните птици могат да се подслонят под сянката му.

És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.

И с много такива притчи им говореше словото, както можеха да слушат.

És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.

А без притча не им говореше, но насаме обясняваше всичко на Своите ученици.

Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.

И в същия ден, когато се свечери, Иисус им каза: Да минем на отвъдната страна.

Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.

И като разпуснаха множеството, Го взеха със себе си в кораба, както беше; и имаше и други кораби с Него.

Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.

И се надигна голяма ветрена буря; и вълните се нахвърляха върху кораба, така че корабът вече се пълнеше с вода.

Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.

А Той беше на задната част, заспал на възглавница. И те Го събудиха и Му казаха: Учителю! Нима не Те е грижа, че загиваме?

Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?

А Той, като се събуди, смъмри вятъра и каза на езерото: Мълчи! Утихни! И вятърът престана и настана голяма тишина.

És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.

И Той им каза: Защо сте страхливи? Още ли нямате вяра?

És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

И голям страх ги обзе; и те си казаха един на друг: Кой ли е Този, че и вятърът и езерото Му се покоряват?

És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?