Mark 5

И преминаха отвъд езерото, в гадаринската страна.

És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.

А като слезе от кораба, веднага Го срещна един човек с нечист дух, който излезе от гробищата.

És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,

Той имаше обиталище в гробищата и никой вече не можеше да го върже дори с верига,

A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.

защото много пъти го бяха връзвали с окови и с вериги, но той беше разкъсвал веригите и счупвал оковите; и никой нямаше сила да го укроти.

Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

И всякога, нощем и денем, в гробищата и по баирите, той викаше и се посичаше с камъни.

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.

Но когато видя Иисус отдалеч, бързо отиде при Него и Му се поклони.

Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,

И изкрещя със силен глас и каза: Какво имам аз с Теб, Иисусе, Сине на Всевишния Бог? Заклевам Те в Бога, недей ме мъчи!

És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

Защото му казваше: Излез от човека, ти, нечисти душе.

(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)

И Иисус го попита: Как ти е името? А той Му каза: Легион ми е името. Защото сме мнозина.

És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

И много Му се молеше да не ги изпраща вън от страната.

És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

А там на бърдото пасеше голямо стадо свине.

Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.

И демоните Му се помолиха, казвайки: Прати ни в свинете, за да влезем в тях.

És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

Иисус им позволи. И нечистите духове излязоха и влязоха в свинете. Тогава стадото – на брой около две хиляди – се спусна по стръмнината в езерото и всички се издавиха в езерото.

És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.

А онези, които ги пасяха, побягнаха и известиха за това в града и по околността. И жителите дойдоха да видят какво е станало.

A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.

И като дойдоха при Иисус, видяха обладания от демоните, в когото беше легионът, да седи облечен и разумен; и се уплашиха.

És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.

И онези, които бяха видели всичко, им разказаха за станалото с обладания от демоните и за свинете.

A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.

А те започнаха да Му се молят да си отиде от техните земи.

És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.

А като влизаше в кораба, този, който беше преди това обладан от демони, Му се молеше да бъде заедно с Него.

Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.

Той обаче не му разреши, а му каза: Иди си у дома при своите и им кажи какви неща ти стори Господ и как се смили над теб.

De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.

И човекът тръгна и започна да разгласява в Декапол какви неща му стори Иисус. И всички се чудеха.

El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

Когато Иисус пак премина с кораба на отвъдната страна, при Него се събра голямо множество. И Той беше край езерото.

És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.

Тогава дойде един от началниците на синагогата на име Яир, който, като Го видя, падна пред краката Му

És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,

и много Му се молеше, казвайки: Малката ми дъщеря е на умиране. Моля Ти се да дойдеш и да положиш ръце на нея, за да оздравее и да живее.

És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.

И Той отиде с него. И едно голямо множество Го следваше и Го притискаха.

El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.

И една жена, която беше имала кръвотечение дванадесет години

És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,

и беше много пострадала от мнозина лекари, и беше изразходвала целия си имот, без да види някаква полза, а напротив, беше й станало по-зле,

És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,

като чу какво се говореше за Иисус, дойде между народа изотзад и се допря до дрехата Му.

Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.

Защото си казваше: Ако само се допра до дрехата Му, ще оздравея.

Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.

И начаса кръвотечението й престана и тя усети в тялото си, че се изцели от болестта.

És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.

А Иисус, който веднага усети в Себе Си, че е излязла от Него сила, се обърна сред множеството и каза: Кой се допря до дрехите Ми?

Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?

Учениците Му казаха: Ти виждаш, че множеството Те притиска, а казваш: Кой се допря до Мен?

És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?

Но Той се оглеждаше, за да види тази, която беше направила това.

És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.

А жената, уплашена и разтреперена, като знаеше станалото с нея, дойде и падна пред Него, и Му каза цялата истина.

Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.

А Той й каза: Дъще, твоята вяра те изцели; иди си с мир и бъди здрава от болестта си.

Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

Докато Той още говореше, при Него дойдоха от къщата на началника на синагогата и казаха: Дъщеря ти умря; защо още затрудняваш Учителя?

Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?

Но Иисус, като чу това, което си говореха, каза на началника на синагогата: Не се бой, само вярвай.

Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.

И не позволи на никого да Го придружи освен на Петър, Яков и Якововия брат Йоан.

És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

И като дойдоха до къщата на началника на синагогата, Той видя вълнение и мнозина, които плачеха и викаха силно.

És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

И като влезе, им каза: Защо се вълнувате и плачете толкова? Детето не е умряло, а спи.

És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

А те Му се присмиваха. Но Той, като изкара всички навън, взе бащата и майката на детето и онези, които бяха с Него, и влезе там, където лежеше детето.

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.

И като хвана детето за ръка, му каза: Талита куми, което значи: Момиче, на теб казвам, стани!

És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.

И момичето веднага стана и започна да ходи, защото беше на дванадесет години. И те бяха много смаяни.

És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

А Той строго им заповяда никой да не узнае за това; и им заръча да й дадат да яде.

Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.