Psalms 139

pro victoria David canticum Domine investigasti me et cognovisti

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

tu cognovisti sessionem meam et surrectionem meam

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

intellexisti malum meum de longe semitam meam et accubitionem meam eventilasti

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

et omnes vias meas intellexisti quia non est eloquium in lingua mea

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

ecce Domine nosti omnia retrorsum et ante formasti me et posuisti super me manum tuam

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

super me est scientia et excelsior est non potero ad eam

Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.

quo ibo ab spiritu tuo et quo a facie tua fugiam

Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

si ascendero in caelum ibi es tu si iacuero in inferno ades

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

si sumpsero pinnas diluculo habitavero in novissimo maris

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

etiam ibi manus tua deducet me et tenebit me dextera tua

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

si dixero forte tenebrae operient me nox quoque lux erit circa me

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

nec tenebrae habent tenebras apud te et nox quasi dies lucet similes sunt tenebrae et lux

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

quoniam tu possedisti renes meos orsusque es me in utero matris meae

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

confitebor tibi quoniam terribiliter magnificasti me mirabilia opera tua et anima mea novit nimis

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

non sunt operta ossa mea a te quibus factus sum in abscondito imaginatus sum in novissimis terrae

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.

informem adhuc me viderunt oculi tui et in libro tuo omnes scribentur dies formatae sunt et non est una in eis

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

mihi autem quam honorabiles facti sunt amici tui Deus quam fortes pauperes eorum

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

dinumerabo eos et harena plures erunt evigilavi et adhuc sum tecum

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

si occideris Deus impium viri sanguinum declinate a me

Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

qui contradicent tibi scelerate elati sunt frustra adversarii tui

A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.

nonne odientes te Domine odivi et contra adversarios tuos distabui

Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

perfecto odio oderam illos inimici facti sunt mihi

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

scrutare me Deus et cognosce cor meum proba me et scito cogitationes meas

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

et vide si via idoli in me est et deduc me in via aeterna

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!