Psalms 138

David confitebor tibi in toto corde meo in conspectu deorum cantabo tibi

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

adorabo in templo sancto tuo et confitebor nomini tuo super misericordia tua et super veritate tua quia magnificasti super omne nomen tuum eloquium tuum

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

in die invocabo et exaudies me dilatabis animae meae fortitudinem

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő *támadt.*

confiteantur tibi Domine omnes reges terrae quoniam audierunt eloquia oris tui

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

et cantent in viis Domini quoniam magna gloria Domini

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

quoniam excelsus Dominus et humilem respicit et excelsa de longe cognoscit

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

si ambulavero in medio tribulationis vivificabis me super furorem inimicorum meorum mittes manum tuam et salvabit me dextera tua

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Dominus operabitur pro me Domine misericordia tua in aeternum opera manuum tuarum ne dimittas

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!