Job 8

Şuahlı Bildat şöyle yanıtladı:

Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

“Ne zamana dek böyle konuşacaksın? Sözlerin sert rüzgar gibi.

Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

Tanrı adaleti saptırır mı, Her Şeye Gücü Yeten doğru olanı çarpıtır mı?

Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

Oğulların ona karşı günah işlediyse, İsyanlarının cezasını vermiştir.

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

Ama sen gayretle Tanrı’yı arar, Her Şeye Gücü Yeten’e yalvarırsan,

De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz *bocsánatért* könyörögsz;

Temiz ve doğruysan, O şimdi bile senin için kolları sıvayıp Seni hak ettiğin yere geri getirecektir.

Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

Başlangıcın küçük olsa da, Sonun büyük olacak.

És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

“Lütfen, önceki kuşaklara sor, Atalarının neler öğrendiğini iyice araştır.

Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

Çünkü biz daha dün doğduk, bir şey bilmeyiz, Yeryüzündeki günlerimiz sadece bir gölge.

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

Onlar sana anlatıp öğretmeyecek, İçlerindeki sözleri dile getirmeyecek mi?

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

“Bataklık olmayan yerde kamış biter mi? Susuz yerde saz büyür mü?

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

Henüz yeşilken, kesilmeden, Otlardan önce kururlar.

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

Tanrı’yı unutan herkesin sonu böyledir, Tanrısız insanın umudu böyle yok olur.

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége *is *elvész.

Onun güvendiği şey kırılır, Dayanağı ise bir örümcek ağıdır.

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

Örümcek ağına yaslanır, ama ağ çöker, Ona tutunur, ama ağ taşımaz.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

Tanrısızlar güneşte iyi sulanmış bitkiyi andırır, Dalları bahçenin üzerinden aşar;

Bő nedvességű ez a napfényen *is,* és ágazata túlnő a kertjén.

Kökleri taş yığınına sarılır, Çakılların arasında yer aranır.

Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

Ama yerinden sökülürse, Yeri, ‘Seni hiç görmedim’ diyerek onu yadsır.

Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

İşte sevinci böyle son bulur, Yerinde başka bitkiler biter.

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

“Tanrı kusursuz insanı reddetmez, Kötülük edenlerin elinden tutmaz.

Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

O senin ağzını yine gülüşle, Dudaklarını sevinç haykırışıyla dolduracaktır.

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

Düşmanlarını utanç kaplayacak, Kötülerin çadırı yok olacaktır.”

Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.