I Chronicles 11

Då församlade sig hela Israel till David i Hebron och sade: »Vi äro ju ditt kött och ben.2 Sam. 5,1 f. 1 Krön. 12,23 f.

És gyűlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;

Redan för länge sedan, redan då Saul ännu var konung, var det du som var ledare och anförare för Israel. Och till dig har HERREN, din Gud, sagt: Du skall vara en herde för mitt folk Israel, ja, du skall vara en furste över mitt folk Israel.»1 Sam. 13,14. 18,5 f. 19,8.

Ezelőtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.

När så alla de äldste i Israel kommo till konungen i Hebron, slöt David ett förbund med dem där i Hebron, inför HERREN; och sedan smorde de David till konung över Israel, i enlighet med HERRENS ord genom Samuel.1 Sam. 16,18.

Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tőn Dávid velök Hebronban az Úr előtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.

Och David drog med hela Israel till Jerusalem, det är Jebus; där befunno sig jebuséerna, som ännu bodde kvar i landet.2 Sam. 5,6 f.

Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).

Och invånarna i Jebus sade till David: »Hitin kommer du icke.» Men David intog likväl Sions borg, det är Davids stad

És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;

Och David sade: »Vemhelst som först slår ihjäl en jebusé, han skall bliva hövding och anförare.» Och Joab, Serujas son, kom först ditupp och blev så hövding.

Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelőször egy Jebuzeust levág, előljáró és vezér legyen. Felméne azért legelőször Joáb, a Séruja fia; és lőn előljáróvá.

Sedan tog David sin boning i bergfästet; därför kallade man det Davids stad.

Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.

Och han uppförde befästningsverk runt omkring staden, från Millo och allt omkring; och Joab återställde det övriga av staden.

És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.

Och David blev allt mäktigare och mäktigare, och HERREN Sebaot var med honom

És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala ő vele.

Och dessa äro de förnämsta bland Davids hjältar, vilka gåvo honom kraftig hjälp att bliva konung, de jämte hela Israel, och så skaffade honom konungaväldet, enligt HERRENS ord angående Israel.2 Sam. 23,8 f.

Ezek pedig a hősök előljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erősen forgolódának vele az ő királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák őt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.

Detta är förteckningen på Davids hjältar: Jasobeam, son till en hakmonit, den förnämste bland kämparna, han som svängde sitt spjut över tre hundra som hade blivit slagna på en gång.1 Krön. 27,2.

Ezek számszerint a hősök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak előljárója; ez emelte vala fel az ő kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.

Och efter honom kom ahoaiten Eleasar, son till Dodo; han var en av de tre hjältarna.1 Krön. 27,4.

Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hős közül *egy* vala.

Han var med David vid Pas-Dammim, när filistéerna där hade församlat sig till strid. Och där var ett åkerstycke, fullt med korn. Och folket flydde för filistéerna.

Ő vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyűlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elől.

Då ställde de sig mitt på åkerstycket och försvarade det och slogo filistéerna; och HERREN lät dem så vinna en stor seger.

De ők megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá őket nagy szabadítással.

En gång drogo tre av de trettio förnämsta männen ned över klippan till David vid Adullams grotta, medan en avdelning filistéer var lägrad i Refaimsdalen.1 Sam. 22,1.

Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz főember közül Dávidhoz, a kősziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.

Men David var då på borgen, under det att en filisteisk utpost fanns i Bet-Lehem.

(Dávid az erősségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)

Och David greps av lystnad och sade: »Ack att någon ville giva mig vatten att dricka från brunnen vid Bet-Lehems stadsport!»

Kivána Dávid *vizet,* és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja előtt való forrásnak vizéből!

Då bröto de tre sig igenom filistéernas läger och hämtade vatten ur brunnen vid Bet-Lehems stadsport och togo det och buro det till David. Men David ville icke dricka det, utan göt ut det såsom ett drickoffer åt HERREN.

Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu előtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.

Han sade nämligen: »Gud låte det vara fjärran ifrån mig att jag skulle göra detta! Skulle jag dricka dessa mäns blod, som hava vågat sina liv? Ty med fara för sina liv hava de burit det hit.» Och han ville icke dricka det. Sådana ting hade de tre hjältarna gjort.

És monda: Távoztassa el tőlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert ők ezt életök veszedelmével hozták. És *semmiképen* nem akara inni. Ezt cselekedé a három hős.

Absai, Joabs broder, var den förnämste av tre andra; han svängde en gång sitt spjut över tre hundra som hade blivit slagna. Och han hade ett stort namn bland de tre.

És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak előljárója; ő ragadott vala dárdát háromszáz ellen, *a kiket* megsebesíte; és ő volt a leghíresebb a három között.

Han var dubbelt mer ansedd än någon annan i detta tretal, och han var deras hövitsman, men upp till de tre första kom han dock icke.

A három közül a kettőnél híresebb vala, azért volt azok előljárója; de azért *egymaga* még sem ért föl a hárommal.

Vidare Benaja, son till Jojada, som var son till en tapper, segerrik man från Kabseel; han slog ned de två Arielerna i Moab, och det var han som en snövädersdag steg ned och slog ihjäl lejonet i brunnen.1 Krön. 27,5 f.

Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelből, a ki nagy dolgokat cselekedék; ő ölte meg Moáb két oroszlánját, és ő méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idő volt.

Han slog ock ned den egyptiske mannen som var så reslig: fem alnar lång. Fastän egyptiern i handen hade ett spjut som liknade en vävbom, gick han ned mot honom, väpnad allenast med sin stav. Och han ryckte spjutet ur egyptiern hand och dräpte honom med hans eget spjut.

Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövő zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezéből a dárdát, és saját dárdájával általveré.

Sådana ting hade Benaja, Jojadas son, gjort. Och han hade ett stort namn bland de tre hjältarna.

Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hős között.

Ja, han var mer ansedd än någon av de trettio, men upp till de tre första kom han icke. Och David satte honom till anförare för sin livvakt.

Híres vala ő a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És előljáróvá tevé őt Dávid a tanácsosok között.

De tappra hjältarna voro: Asael, Joabs broder, Elhanan, Dodos son, från Bet-Lehem;2 Sam. 2,18. f Krön. 27,7 f.

A seregnek pedig *ezek* vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.

haroriten Sammot; peloniten Heles;

Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,

tekoaiten Ira, Ickes' son; anatotiten Abieser;

Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,

husatiten Sibbekai; ahoaiten Ilai;

Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.

netofatiten Maherai; netofatiten Heled, Baanas son;

Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;

Itai, Ribais son, från Gibea i Benjamins barns stam; pirgatoniten Benaja;

Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;

Hurai från Gaas' dalar; arabatiten Abiel;

Húrai, a Gaás völgyéből való; Arbátbeli Abiel;

baharumiten Asmavet; saalboniten Eljaba;

Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;

gisoniten Bene-Hasem; harariten Jonatan, Sages son;

Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.

harariten Ahiam, Sakars son; Elifal, Urs son;

Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,

mekeratiten Hefer; peloniten Ahia;

Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,

Hesro från Karmel; Naarai, Esbais son;

Kármelből való Hésró, Naárai, Ezbái fia,

Joel, broder till Natan; Mibhar, Hagris son;

Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;

ammoniten Selek; berotiten Naherai, vapendragare åt Joab, Serujas son;

Sélek, Ammon nemzetségéből való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;

jeteriten Ira; jeteriten Gareb;

Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,

hetiten Uria; Sabad, Alais son;2 Sam. 11,3, 6 f.

Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;

rubeniten Adina, Sisas son, en huvudman bland rubeniterna, och jämte honom trettio andra;

Hadina, a Rúben nemzetségéből való Siza fia, ki a Rúbeniták előljárója vala, és vele harminczan valának.

Hanan, Maakas son, och mitniten Josafat;

Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,

astarotiten Ussia; Sama och Jeguel, aroeriten Hotams söner;

Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.

Jediael, Simris son, och hans broder Joha, tisiten;

Jidiháel, Simri fia, és az ő testvére, Joha, Tisibeli.

Eliel-Hammahavim samt Jeribai och Josauja, Elnaams söner, och moabiten Jitma;

Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségéből való.

slutligen Eliel, Obed och Jaasiel-Hammesobaja.

Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.