Job 38

Y RESPONDIÓ JEHOVÁ á Job desde un torbellino, y dijo:

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

¿Quién es ése que oscurece el consejo Con palabras sin sabiduría?

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Ahora ciñe como varón tus lomos; Yo te preguntaré, y hazme saber tú.

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

¿Dónde estabas cuando yo fundaba la tierra? Házmelo saber, si tienes inteligencia.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

¿Quién ordenó sus medidas, si lo sabes? ¿Ó quién extendió sobre ella cordel?

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

¿Sobre qué están fundadas sus basas? ¿Ó quién puso su piedra angular,

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Cuando las estrellas todas del alba alababan, Y se regocijaban todos los hijos de Dios?

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

¿Quién encerró con puertas la mar, Cuando se derramaba por fuera como saliendo de madre;

És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Cuando puse yo nubes por vestidura suya, Y por su faja oscuridad.

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

Y establecí sobre ella mi decreto, Y le puse puertas y cerrojo,

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

Y dije: Hasta aquí vendrás, y no pasarás adelante, Y ahí parará la hinchazón de tus ondas?

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

¿Has tu mandado á la mañana en tus días? ¿Has mostrado al alba su lugar,

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Para que ocupe los fines de la tierra, Y que sean sacudidos de ella los impíos?

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

Trasmúdase como lodo bajo de sello, Y viene á estar como con vestidura:

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

Mas la luz de los impíos es quitada de ellos, Y el brazo enaltecido es quebrantado.

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

¿Has entrado tú hasta los profundos de la mar, Y has andado escudriñando el abismo?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

¿Hante sido descubiertas las puertas de la muerte, Y has visto las puertas de la sombra de muerte?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

¿Has tú considerado hasta las anchuras de la tierra? Declara si sabes todo esto.

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

¿Por dónde va el camino á la habitación de la luz, Y dónde está el lugar de las tinieblas?

Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

¿Si llevarás tú ambas cosas á sus términos, Y entenderás las sendas de su casa?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

¿Sabíaslo tú porque hubieses ya nacido, Ó porque es grande el número de tus días?

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

¿Has tú entrado en los tesoros de la nieve, Ó has visto los tesoros del granizo,

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Lo cual tengo yo reservado para el tiempo de angustia, Para el día de la guerra y de la batalla?

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

¿Por qué camino se reparte la luz, Y se esparce el viento solano sobre la tierra?

Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

¿Quién repartió conducto al turbión, Y camino á los relámpagos y truenos,

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Haciendo llover sobre la tierra deshabitada, Sobre el desierto, donde no hay hombre,

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

Para hartar la tierra desierta é inculta, Y para hacer brotar la tierna hierba?

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

¿Tiene la lluvia padre? ¿Ó quién engendró las gotas del rocío?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

¿De qué vientre salió el hielo? Y la escarcha del cielo, ¿quién la engendró?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Las aguas se endurecen á manera de piedra, Y congélase la haz del abismo.

*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?

¿Podrás tú impedir las delicias de las Pléyades, Ó desatarás las ligaduras del Orión?

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

¿Sacarás tú á su tiempo los signos de los cielos, Ó guiarás el Arcturo con sus hijos?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

¿Supiste tú las ordenanzas de los cielos? ¿Dispondrás tú de su potestad en la tierra?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

¿Alzarás tú á las nubes tu voz, Para que te cubra muchedumbre de aguas?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

¿Enviarás tú los relámpagos, para que ellos vayan? ¿Y diránte ellos: Henos aquí?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

¿Quién puso la sabiduría en el interior? ¿Ó quién dió al entendimiento la inteligencia?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

¿Quién puso por cuenta los cielos con sabiduría? Y los odres de los cielos, ¿quién los hace parar,

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Cuando el polvo se ha convertido en dureza, Y los terrones se han pegado unos con otros?

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?