Job 17

Kua pau toku manawa, moti rawa oku ra, kua rite te urupa moku.

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

He pono he hunga tawai enei kei ahau, a kei roto tonu toku kanohi i a ratou whakakarangitanga.

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

Tena ra, homai he punga ko koe tonu hei whakakapi turanga moku; ko wai hei papaki ringa ki ahau?

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Kua huna hoki e koe to ratou ngakau kei mohio; na reira e kore koe e whakaneke ake i a ratou.

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Ko te tangata e whaki ana i ona hoa, he mea mo te utu, ko nga kanohi tonu o ana tamariki e hemo.

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Kua meinga hoki ahau e ia hei hahani ma nga iwi; a kua waiho marakerake ahau hei whakaetietinga.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Kua atarua toku kanohi i te tangi, rite tonu ki te atarangi oku wahi katoa.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Ka miharo te hunga tika ki tenei, a ka whakaoho te tangata harakore i a ia ano hei whakahe i te atuakore.

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

Otiia ka mau te tangata tika ki tona ara, a ko te tangata ringa ma ka neke haere ake te kaha.

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Ko koutou katoa ia tahuri, anga mai nei, e kore hoki tetahi tangata mahara e kitea e ahau i roto i a koutou.

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Kua pahemo oku ra, motumotuhia ake oku whakaaro i whakatakoto ai, tae noa ki nga whakaaro o toku ngakau.

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Ko te po kua meinga e ratou hei ao; ko te marama, e ki ana ratou, e tata tonu ana ki te pouri.

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

Ki te titiro ahau i te reinga hei whare moku; mehemea kua wharikitia e ahau toku moenga ki te pouri;

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Mehemea kua karanga ahau ki te pirau, ko koe toku papa; ki te iro ranei, ko koe toku whaea, toku tuahine!

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

Kei hea ra he tumanakohanga atu moku? A ko taku e tumanako atu ai ko wai e kite?

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Ka riro ki raro ki nga taha o te reinga, ina whai okiokinga i roto i te puehu.