Psalms 77

I cried unto God with my voice, even unto God with my voice; and he gave ear unto me.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

In the day of my trouble I sought the Lord: my sore ran in the night, and ceased not: my soul refused to be comforted.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

I remembered God, and was troubled: I complained, and my spirit was overwhelmed. Selah.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Thou holdest mine eyes waking: I am so troubled that I cannot speak.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

I have considered the days of old, the years of ancient times.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

I call to remembrance my song in the night: I commune with mine own heart: and my spirit made diligent search.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Will the Lord cast off for ever? and will he be favourable no more?

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Is his mercy clean gone for ever? doth his promise fail for evermore?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Hath God forgotten to be gracious? hath he in anger shut up his tender mercies? Selah.

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

And I said, This is my infirmity: but I will remember the years of the right hand of the most High.

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

I will remember the works of the LORD: surely I will remember thy wonders of old.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

I will meditate also of all thy work, and talk of thy doings.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Thy way, O God, is in the sanctuary: who is so great a God as our God?

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Thou art the God that doest wonders: thou hast declared thy strength among the people.

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Thou hast with thine arm redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. Selah.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they were afraid: the depths also were troubled.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

The clouds poured out water: the skies sent out a sound: thine arrows also went abroad.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

The voice of thy thunder was in the heaven: the lightnings lightened the world: the earth trembled and shook.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Thy way is in the sea, and thy path in the great waters, and thy footsteps are not known.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Thou leddest thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *