Psalms 88

Canto. Salmo dei figliuoli di Kore. Per il Capo de’ musici. Da cantarsi mestamente. Cantico di Heman, l’Ezrahita. O Eterno, Dio della mia salvezza, io grido giorno e notte nel tuo cospetto.

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

Venga la mia preghiera dinanzi a te, inclina il tuo orecchio al mio grido;

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

poiché l’anima mia è sazia di mali, e la mia vita è giunta presso al soggiorno dei morti.

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

Io son contato fra quelli che scendon nella fossa; son come un uomo che non ha più forza.

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Prostrato sto fra i morti, come gli uccisi che giaccion nella tomba, de’ quali tu non ti ricordi più, e che son fuor della portata della tua mano.

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

Tu m’hai posto nella fossa più profonda, in luoghi tenebrosi, negli abissi.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

L’ira tua pesa su me, e tu m’hai abbattuto con tutti i tuoi flutti. Sela.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Tu hai allontanato da me i miei conoscenti, m’hai reso un’abominazione per loro. Io son rinchiuso e non posso uscire.

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

L’occhio mio si consuma per l’afflizione; io t’invoco ogni giorno, o Eterno, stendo verso te le mie mani.

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Opererai tu qualche miracolo per i morti? I trapassati risorgeranno essi a celebrarti? Sela.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

La tua benignità sarà ella narrata nel sepolcro, o la tua fedeltà nel luogo della distruzione?

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Le tue maraviglie saranno esse note nelle tenebre, e la tua giustizia nella terra dell’oblìo?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

Ma, quant’è a me, o Eterno, io grido a te, e la mattina la mia preghiera ti viene incontro.

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Perché, o Eterno, rigetti tu l’anima mia? Perché nascondi il tuo volto da me?

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

Io sono afflitto, e morente fin da giovane; io porto il peso dei tuoi terrori e sono smarrito.

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

I tuoi furori mi son passati addosso; i tuoi terrori m’annientano,

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

mi circondano come acque ogni giorno, mi attornian tutti assieme.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Hai allontanato da me amici e compagni; i miei conoscenti sono le tenebre.

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *