Psalms 88

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

canticum carminis filiorum Core victori per chorum ad praecinendum eruditionis Eman Ezraitae Domine Deus salutis meae per diem clamavi in nocte coram te

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

ingrediatur ante te oratio mea inclina aurem tuam ad laudationem meam

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

quia repleta est malis anima mea et vita mea ad infernum descendit

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

reputatus sum cum descendentibus lacum factus sum quasi homo invalidus

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

inter mortuos liber sicut interfecti et dormientes in sepulchro quorum non recordaris amplius et qui a manu tua abscisi sunt

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

posuisti me in lacu novissimo in tenebris in profundis

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

super me confirmatus est furor tuus et cunctis fluctibus tuis adflixisti me semper

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

longe fecisti notos meos a me posuisti me abominationem eis clausum et non prodeuntem

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

oculus meus infirmatus est ab adflictione invocavi te Domine tota die expandi ad te palmas meas

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

numquid mortuis facies mirabilia aut gigantes surgent et confitebuntur tibi semper

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

numquid narrabitur in sepulchro misericordia tua et veritas tua in perditione

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

numquid noscentur in tenebris mirabilia tua et iustitia tua in terra quae oblivioni tradita est

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

ego autem ad te Domine clamavi et mane oratio mea praeveniet te

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

quare Domine abicis animam meam abscondis faciem tuam a me

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

pauper ego et aerumnosus ab adulescentia portavi furorem tuum et conturbatus sum

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

per me transierunt irae tuae terrores tui oppresserunt me

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

circumdederunt me quasi aquae tota die vallaverunt me pariter

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *

longe fecisti a me amicum et sodalem notos meos abstulisti