Psalms 66

Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

Ey yeryüzündeki bütün insanlar, Tanrı’ya sevinç çığlıkları atın!

Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!

Adının yüceliğine ilahiler söyleyin, O’na görkemli övgüler sunun!

Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

“Ne müthiş işlerin var!” deyin Tanrı’ya, “Öyle büyük gücün var ki, Düşmanların eğiliyor önünde.

Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

Bütün yeryüzü sana tapınıyor, İlahiler okuyor, adını ilahilerle övüyor.” Sela

Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

Gelin, bakın Tanrı’nın neler yaptığına! Ne müthiş işler yaptı insanlar arasında:

A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.

[] [] Denizi karaya çevirdi, Atalarımız yaya geçtiler ırmaktan. Yaptığına sevindik orada.

A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

Kudretiyle sonsuza dek egemenlik sürer, Gözleri ulusları süzer; Başkaldıranlar gurura kapılmasın! Sela

Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.

Ey halklar, Tanrımız’a şükredin, Övgülerini duyurun.

A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

Hayatımızı koruyan, Ayaklarımızın kaymasına izin vermeyen O’dur.

Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

Sen bizi sınadın, ey Tanrı, Gümüş arıtır gibi arıttın.

Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

Ağa düşürdün bizi, Sırtımıza ağır yük vurdun.

Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.

İnsanları başımıza çıkardın, Ateşten, sudan geçtik. Ama sonra bizi bolluğa kavuşturdun.

Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

Yakmalık sunularla evine gireceğim, Adaklarımı yerine getireceğim,

A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

Sıkıntı içindeyken dudaklarımdan dökülen, Ağzımdan çıkan adakları.

Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

Yakılan koçların dumanıyla semiz hayvanlardan Sana yakmalık sunular sunacağım, Tekeler, sığırlar kurban edeceğim. Sela

Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

Gelin, dinleyin, ey sizler, Tanrı’dan korkanlar, Benim için neler yaptığını size anlatayım.

Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

Ağzımla O’na yakardım, Övgüsü dilimden düşmedi.

Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

Yüreğimde kötülüğe yer verseydim, Rab beni dinlemezdi.

Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

Oysa Tanrı dinledi beni, Kulak verdi duamın sesine.

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét *nem vonta meg* tőlem.

Övgüler olsun Tanrı’ya, Çünkü duamı geri çevirmedi, Sevgisini benden esirgemedi.