Job 17

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

My breath is corrupt, my days are extinct, the graves are ready for me.

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

Are there not mockers with me? and doth not mine eye continue in their provocation?

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Lay down now, put me in a surety with thee; who is he that will strike hands with me?

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt them.

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

He that speaketh flattery to his friends, even the eyes of his children shall fail.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

He hath made me also a byword of the people; and aforetime I was as a tabret.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members are as a shadow.

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

Upright men shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

The righteous also shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

But as for you all, do ye return, and come now: for I cannot find one wise man among you.

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

My days are past, my purposes are broken off, even the thoughts of my heart.

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

They change the night into day: the light is short because of darkness.

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

If I wait, the grave is mine house: I have made my bed in the darkness.

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

I have said to corruption, Thou art my father: to the worm, Thou art my mother, and my sister.

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

And where is now my hope? as for my hope, who shall see it?

They shall go down to the bars of the pit, when our rest together is in the dust.