Job 17

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Brudt er min Ånd, mine Dage slukt, og Gravene venter mig;

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

visselig, Spot er min Del, og bittert er, hvad mit Øje må skue.

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Stil Sikkerhed for mig hos dig! Hvem anden giver mig Håndslag?

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Thi du lukked deres Hjerte for Indsigt, derfor vil du ikke ophøje dem;

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

den, der forråder Venner til Plyndring, hans Sønners Øjne hentæres.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Til Mundheld har du gjort mig for Folk, jeg er blevet et Jærtegn for dem;

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

mit Øje er sløvet af Kvide, som Skygger er mine Lemmer til Hobe;

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

retsindige stivner af Rædsel ved sligt, over vanhellig harmes den skyldfri,

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

men den retfærdige holder sin Vej, en renhåndet vokser i Kraft.

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Men I, mød kun alle frem igen, en Vismand fnder jeg ikke iblandt jer!

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Mine Dage stunder mod Døden, brudt er mit Hjertes Ønsker;

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

Natten gør jeg til Dag, Lyset for mig er Mørke;

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

vil jeg håbe, får jeg dog Bolig i Døden, jeg reder i Mørket mit Leje,

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

Graven kalder jeg Fader, Forrådnelsen Moder og Søster.

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Hvor er da vel mit Håb, og hvo kan øjne min Lykke?

Mon de vil følge mig ned i Dødsriget, skal sammen vi synke i Støvet?