Psalms 66

Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

Zborovođi. Pjesma. Psalam.

Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!

Kliči Bogu, zemljo sva, opjevaj slavu imena njegova, podaj mu hvalu dostojnu.

Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

Recite Bogu: "Kako su potresna djela tvoja! Zbog velike sile tvoje dušmani ti laskaju.

Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

Sva zemlja nek' ti se klanja i nek' ti pjeva, neka pjeva tvom imenu!"

Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

Dođite i gledajte djela Božja: čuda učini među sinovima ljudskim.

A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.

On pretvori more u zemlju suhu te rijeku pregaziše. Stog' se njemu radujmo!

A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

Dovijeka vlada jakošću svojom, oči mu paze na narode da se ne izdignu ljudi buntovni.

Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.

Blagoslivljajte, narodi, Boga našega, razglašujte hvalu njegovu!

A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

Našoj je duši darovao život i ne dade da nam posrne noga.

Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

Iskušavao si nas teško, Bože, iskušavao ognjem kao srebro.

Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

Pustio si da u zamku padnemo, stisnuo lancima bokove naše.

Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.

Pustio si da nam zajašu za vrat: prošli smo kroz oganj i vodu, onda si pustio da odahnemo.

Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

S paljenicama ću u Dom tvoj ući, zavjete ispuniti pred tobom

A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

što ih obećaše usne moje, što ih usta moja u tjeskobi obrekoše.

Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

Prinijet ću ti paljenice s kadom ovnova, žrtvovati volove i jarad.

Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

Dođite, počujte, koji se Boga bojite, pripovjedit ću što učini duši mojoj!

Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

Na svoja sam usta njega zvao, jezikom ga hvalio.

Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

Da sam u srcu na zlo mislio, ne bi uslišio Gospod.

Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

No Bog me uslišio: obazro se na glas molitve moje.

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét *nem vonta meg* tőlem.

Blagoslovljen Bog koji mi molitvu ne odbi, naklonosti ne odvrati od mene!