Job 6

Und Hiob antwortete und sprach:

Jób pedig felele, és monda:

O daß mein Gram doch gewogen würde, und man mein Mißgeschick auf die Waagschale legte allzumal!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Denn dann würde es schwerer sein als der Sand der Meere; darum sind unbesonnen meine Worte.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Denn die Pfeile des Allmächtigen sind in mir, ihr Gift trinkt mein Geist; die Schrecken Gottes stellen sich in Schlachtordnung wider mich auf.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Schreit ein Wildesel beim Grase, oder brüllt ein Rind bei seinem Futter?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Wird Fades, Salzloses gegessen? Oder ist Geschmack im Eiweiß?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Was meine Seele sich weigerte anzurühren, das ist wie meine ekle Speise.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

O daß doch meine Bitte einträfe, und Gott mein Verlangen gewährte,

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

daß es Gott gefiele, mich zu zermalmen, daß er seine Hand losmachte und mich vernichtete!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

So würde noch mein Trost sein, und ich würde frohlocken in schonungsloser Pein, daß ich die Worte des Heiligen nicht verleugnet habe.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Was ist meine Kraft, daß ich ausharren, und was mein Ende, daß ich mich gedulden sollte?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Ist Kraft der Steine meine Kraft, oder ist mein Fleisch von Erz?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Ist es nicht also, daß keine Hülfe in mir, und jede Kraft aus mir vertrieben ist?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Dem Verzagten gebührt Milde von seinem Freunde, sonst wird er die Furcht des Allmächtigen verlassen.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Meine Brüder haben sich trügerisch erwiesen wie ein Wildbach, wie das Bett der Wildbäche, welche hinschwinden,

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

welche trübe sind von Eis, in die der Schnee sich birgt.

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

Zur Zeit, wenn sie erwärmt werden, versiegen sie; wenn es heiß wird, sind sie von ihrer Stelle verschwunden.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Es schlängeln sich die Pfade ihres Laufes, ziehen hinauf in die Öde und verlieren sich.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Es blickten hin die Karawanen Temas, die Reisezüge Schebas hofften auf sie:

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

sie wurden beschämt, weil sie auf sie vertraut hatten, sie kamen hin und wurden zu Schanden.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Denn jetzt seid ihr zu nichts geworden; ihr sehet einen Schrecken und fürchtet euch.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Habe ich etwa gesagt: Gebet mir, und machet mir ein Geschenk von eurem Vermögen;

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

und befreiet mich aus der Hand des Bedrängers, und erlöset mich aus der Hand der Gewalttätigen?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Belehret mich, und ich will schweigen; und gebet mir zu erkennen, worin ich geirrt habe.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Wie eindringlich sind richtige Worte! Aber was tadelt der Tadel, der von euch kommt?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Gedenket ihr Reden zu tadeln? für den Wind sind ja die Worte eines Verzweifelnden!

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Sogar den Verwaisten würdet ihr verlosen, und über euren Freund einen Handel abschließen.

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Und nun, laßt es euch gefallen, auf mich hinzublicken: euch ins Angesicht werde ich doch wahrlich nicht lügen.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Kehret doch um, es geschehe kein Unrecht; ja, kehret noch um, um meine Gerechtigkeit handelt es sich!

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Ist Unrecht auf meiner Zunge? oder sollte mein Gaumen Frevelhaftes nicht unterscheiden?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?