Psalms 88

Cantique. Psaume des fils de Koré. Au chef des chantres. Pour chanter sur la flûte. Cantique d'Héman, l'Ezrachite. Eternel, Dieu de mon salut! Je crie jour et nuit devant toi.

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

Que ma prière parvienne en ta présence! Prête l'oreille à mes supplications!

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

Car mon âme est rassasiée de maux, Et ma vie s'approche du séjour des morts.

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

Je suis mis au rang de ceux qui descendent dans la fosse, Je suis comme un homme qui n'a plus de force.

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Je suis étendu parmi les morts, Semblable à ceux qui sont tués et couchés dans le sépulcre, A ceux dont tu n'as plus le souvenir, Et qui sont séparés de ta main.

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

Tu m'as jeté dans une fosse profonde, Dans les ténèbres, dans les abîmes.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Ta fureur s'appesantit sur moi, Et tu m'accables de tous tes flots. Pause.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Tu as éloigné de moi mes amis, Tu m'as rendu pour eux un objet d'horreur; Je suis enfermé et je ne puis sortir.

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Mes yeux se consument dans la souffrance; Je t'invoque tous les jours, ô Eternel! J'étends vers toi les mains.

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Est-ce pour les morts que tu fais des miracles? Les morts se lèvent-ils pour te louer? Pause.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Parle-t-on de ta bonté dans le sépulcre, De ta fidélité dans l'abîme?

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Tes prodiges sont-ils connus dans les ténèbres, Et ta justice dans la terre de l'oubli?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

O Eternel! j'implore ton secours, Et le matin ma prière s'élève à toi.

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Pourquoi, Eternel, repousses-tu mon âme? Pourquoi me caches-tu ta face?

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

Je suis malheureux et moribond dès ma jeunesse, Je suis chargé de tes terreurs, je suis troublé.

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

Tes fureurs passent sur moi, Tes terreurs m'anéantissent;

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Elles m'environnent tout le jour comme des eaux, Elles m'enveloppent toutes à la fois.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Tu as éloigné de moi amis et compagnons; Mes intimes ont disparu.

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *