Psalms 77

Přednímu kantoru z potomků Jedutunových, s Azafem, žalm.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Hlas můj k Bohu, když volám, hlas můj k Bohu, aby ucha naklonil ke mně.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

V den ssoužení svého Pána hledal jsem, v noci ruce své rozprostíral jsem bez přestání, a nedala se potěšiti duše má.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Na Boha zpomínal jsem a kormoutil se, přemyšloval jsem, a úzkostmi svírán byl duch můj. Sélah.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Zdržoval jsi oči mé, aby bděly; potřín jsem byl, aniž jsem mluviti mohl.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

I přicházeli mi na pamět dnové předešlí, a léta dávní.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Rozpomínal jsem se v noci na zpěvy své, v srdci svém přemyšloval jsem, a zpytoval to duch můj, pravě:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Zdali na věky zažene Bůh? Nikdy-liž již více lásky neukáže?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Zdali do konce přestane milosrdenství jeho? A konec vezme slovo od pokolení až do pokolení?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Zdali se zapomněl smilovávati Bůh silný? Zdaž zadržel v hněvě milosrdenství svá? Sélah.

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

I řekl jsem: Toť jest má smrt. Ale učiníť proměnu pravice Nejvyššího.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Rozpomínati se budu na skutky Hospodinovy, a připomínati sobě divné činy tvé, od starodávna.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

A přemyšlovati o všelikém díle tvém, a o skutcích tvých mluviti.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Bože, svatá jest cesta tvá. Kdo jest silný, veliký, jako Bůh?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Ty jsi ten Bůh silný, jenž činíš divné věci; uvedl jsi v známost mezi národy sílu svou.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Vysvobodil jsi ramenem lid svůj, syny Jákobovy a Jozefovy. Sélah.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Vidělyť jsou tě vody, Bože, viděly tě vody, a zstrašily se; pohnuly se také i hlubiny.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Vydali povodně oblakové, vydala hřmot nebesa, ano i kameníčko tvé skákalo.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Vznělo hřímání tvé po obloze, blýskání osvěcovalo okršlek zemský, pohybovala se a třásla země.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Skrze moře byla cesta tvá, a stezky tvé skrze vody veliké, a však šlepějí tvých nebylo znáti. [ (Psalms 77:21) Vedl jsi jako stádo lid svůj skrze Mojžíše a Arona. ]

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *