Psalms 78

Vyučující, Azafovi. Pozoruj, lide můj, zákona mého, nakloňte uší svých k slovům úst mých.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Otevru v podobenství ústa svá, vypravovati budu přípovídky starobylé.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Co jsme slýchali i poznali, a co nám otcové naši vypravovali,
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Nezatajíme toho před syny jejich, kteříž budoucím potomkům svým vypravovati budou chvály Hospodinovy, ano i moc jeho a divné skutky jeho, kteréž činil.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Neboť jest vyzdvihl svědectví v Jákobovi, a zákon vydal v Izraeli, což přikázal otcům našim, aby v známost uvodili synům svým,
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Aby to poznal věk potomní, synové, kteříž se zroditi měli, a ti povstanouce, aby vypravovali dítkám svým,
Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;
Aby pokládali v Bohu naději svou, a nezapomínali se na skutky Boha silného, ale ostříhali přikázaní jeho,
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Aby nebývali jako otcové jejich, pokolení zpurné a protivné, národ, kterýž nenapravil srdce svého, a nebyl věrný Bohu silnému duch jeho.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
Jako synové Efraim zbrojní, ač uměle z lučiště stříleli, však v čas boje zpět se obrátili,
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Nebo neostříhali smlouvy Boží, a v zákoně jeho zpěčovali se choditi.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Zapomenuli se na činy jeho, a na divné skutky jeho, kteréž jim ukázal.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Před otci jejich činil divy v zemi Egyptské, na poli Soan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Rozdělil moře, a převedl je; učinil, aby stály vody jako hromada.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Vedl je ve dne v oblace, a každé noci v jasném ohni.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Protrhl skály na poušti, a napájel je jako z propastí velikých.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Vyvedl potoky z skály, a učinil, aby vody tekly jako řeky.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
A však vždy přičíněli hříchů proti němu, a popouzeli Nejvyššího na poušti.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
A pokoušeli Boha silného v srdci svém, žádajíce pokrmu podlé líbosti své.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
A mluvili proti Bohu, řkouce: Zdaliž bude moci Bůh silný připraviti stůl na této poušti?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Aj, udeřilť jest v skálu, a tekly vody, a řeky se rozvodnily. Zdali také bude moci dáti chleba? Zdali nastrojí masa lidu svému?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
A protož uslyšav Hospodin, rozhněval se, a oheň zažžen jest proti Jákobovi, a prchlivost vstoupila na Izraele,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Proto že se nedověřili Bohu, a neměli naděje v spasení jeho,
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Ačkoli rozkázal oblakům shůry, a průduchy nebeské otevřel,
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
A dštil na ně mannou ku pokrmu, a obilé nebeské dával jim.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Chléb mocných jedl člověk, seslal jim pokrmů do sytosti.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Obrátil vítr východní u povětří, a přivedl mocí svou vítr polední.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
I dštil na ně masem jako prachem, a ptactvem pernatým jako pískem mořským.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Spustil je do prostřed vojska jejich, a všudy vůkol stanů jejich.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
I jedli, a nasyceni jsou hojně, a dal jim to, čehož žádali.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Ještě nevyplnili žádosti své, ještě pokrm byl v ústech jejich,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
A v tom prchlivost Boží připadla na ně, a zbil tučné jejich, a přední Izraelské porazil.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
S tím se vším vždy ještě hřešili, a nevěřili předivným skutkům jeho.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
A protož dopustil na ně, že marně skonali dny své, a léta svá s chvátáním.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Když je hubil, jestliže ho hledali, a zase k Bohu silnému hned na úsvitě se navraceli,
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Rozpomínajíce se na to, že Bůh byl skála jejich, a Bůh silný nejvyšší vykupitel jejich:
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
(Ačkoli mu s pochlebenstvím mluvili ústy svými, a jazykem svým lhali jemu.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
A srdce jejich nebylo upřímé před ním, aniž se věrně měli v smlouvě jeho),
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
On jsa milosrdný, odpouštěl nepravosti jejich, a nezahladil jich; častokrát odvracel hněv svůj, a nevzbuzoval vší zůřivosti své.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Nebo pamatoval, že jsou tělo, vítr, kterýž odchází, a nenavracuje se zase.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Kolikrát jsou ho dráždili na poušti, a k bolesti přivodili na pustinách.
Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!
Týž i týž navracujíce se, pokoušeli Boha silného, a svatému Izraelskému cíle vyměřovali.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Nepamatovali na moc jeho, a na ten den, v kterémž je vysvobodil z ssoužení,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Když činil v Egyptě znamení svá, a zázraky své na poli Soan,
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Když obrátil v krev řeky a potoky jejich, tak že jich píti nemohli.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
Dopustil na ně směsici žížal, aby je žraly, a žáby, aby je hubily.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
A dal chroustům úrody jejich, a úsilí jejich kobylkám.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Stloukl krupami réví jejich, a stromy fíkové jejich ledem.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Vydal krupobití na hovada jejich, a na dobytek jejich uhlí řeřavé.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Poslal na ně prchlivost hněvu svého, rozpálení, zůřivost i ssoužení, dopustiv na ně anděly zlé.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Uprostrannil stezku prchlivosti své, neuchoval od smrti duše jejich, ano i na hovada jejich mor dopustil.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
A pobil všecko prvorozené v Egyptě, prvotiny síly v staních Chamových.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Ale lid svůj vyvedl jako ovce, a vodil se s nimi jako s stádem po poušti.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Vodil je v bezpečnosti, tak že nestrašili, nepřátely pak jejich přikrylo moře,
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Až je přivedl ku pomezí svatosti své, na horu tu, kteréž dobyla pravice jeho.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Vyhnav před tváří jejich národy, způsobil to, aby jim na provazec dědictví jejich přišli, a aby přebývala v staních jejich pokolení Izraelská.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Však vždy předce pokoušeli a dráždili Boha nejvyššího, a svědectví jeho neostříhali.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Ale zpět odšedše, převráceně činili, jako i předkové jejich; uchýlili se jako mylné lučiště.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Nebo popouzeli ho výsostmi svými, a rytinami svými k horlení přivedli jej.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Slyšel Bůh, a rozhněval se, a u velikou ošklivost vzal Izraele,
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Tak že opustiv příbytek v Sílo, stánek, kterýž postavil mezi lidmi,
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Vydal v zajetí sílu svou, a slávu svou v ruce nepřítele.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
Dal pod meč lid svůj, a na dědictví své se rozhněval.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Mládence jeho sežral oheň, a panny jeho nebyly chváleny.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Kněží jejich od meče padli, a vdovy jejich neplakaly.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Potom pak procítil Pán jako ze sna, jako silný rek, kterýž po víně sobě vykřikuje.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
A ranil nepřátely své po zadu, a u věčné pohanění je vydal.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Ačkoli pak pohrdl stánkem Jozefovým, a pokolení Efraimova nevyvolil,
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Však vyvolil pokolení Judovo, horu Sion, kterouž zamiloval.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
A vystavěl sobě, jako hrad vysoký, svatyni svou, jako zemi, kterouž utvrdil na věky.
És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
A vyvolil Davida služebníka svého, vzav jej od chlévů stáda.
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Když chodil za ovcemi březími, zavedl jej, aby pásl Jákoba, lid jeho, a Izraele, dědictví jeho.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Kterýž pásl je v upřímnosti srdce svého, a zvláštní opatrností rukou svých vodil je.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.