Job 37

И поради това сърцето ми трепери, от мястото си се помества.

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Слушайте внимателно гърма на гласа Му и тътена, който излиза от устата Му.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Той го изпраща под цялото небе и светкавицата Си — до краищата на земята.

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

След нея бучи глас, Той гърми с величествения Си глас и не възпира светкавиците, когато се чуе гласът Му.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Бог гърми чудно с гласа Си, върши велики дела, които ние не схващаме.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

Защото казва на снега: Вали на земята! — и на проливния дъжд и на дъждовните порои.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Слага печат на ръката на всеки човек, така че всички хора да познаят делото Му.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

Тогава зверовете отиват в бърлогите си и в леговищата си остават.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

От стаите на юг вихрушка иде, от северните ветрове — студът.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Чрез Божия дъх става лед и широтата на водите се затваря.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Той насища с влага облака и разпръсва светлите Си облаци,

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

и те се носят наоколо под наставлението Му, за да правят всичко, което им заповядва, по лицето на земния свят.

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

Докарва ги било за наказание, или за земята Си, или за милост.

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

Слушай това, Йове, застани и размисли за Божиите чудеса.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Знаеш ли как Бог им заповядва и прави да свети светкавицата на облака Му?

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

Разбираш ли равновесието на облаците, чудните дела на Съвършения във знание?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Как биват дрехите ти топли, когато успокоява земята от юг?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Разпрострял ли си с Него небесната твърд, здрава като излято огледало?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Научи ни какво да Му кажем, не можем думите да наредим от тъмнина.

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Ще му се извести ли, ако аз говоря? Ако продума човек, непременно ще бъде погълнат.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

Дори и сега не виждат хората поради облаците светлината ярка, но минава вятърът и ги изчиства.

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

От север идва златно сияние; страшно величие има у Бога.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Всесилния — не можем да Го проумеем — Превъзходния във сила и във съд; и в правосъдието изобилно Той не угнетява.

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Затова хората Му се боят; и Той не гледа на никого от мъдрите по сърце.