Psalms 88

canticum carminis filiorum Core victori per chorum ad praecinendum eruditionis Eman Ezraitae Domine Deus salutis meae per diem clamavi in nocte coram te

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

ingrediatur ante te oratio mea inclina aurem tuam ad laudationem meam

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

quia repleta est malis anima mea et vita mea ad infernum descendit

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

reputatus sum cum descendentibus lacum factus sum quasi homo invalidus

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

inter mortuos liber sicut interfecti et dormientes in sepulchro quorum non recordaris amplius et qui a manu tua abscisi sunt

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

posuisti me in lacu novissimo in tenebris in profundis

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

super me confirmatus est furor tuus et cunctis fluctibus tuis adflixisti me semper

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

longe fecisti notos meos a me posuisti me abominationem eis clausum et non prodeuntem

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

oculus meus infirmatus est ab adflictione invocavi te Domine tota die expandi ad te palmas meas

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

numquid mortuis facies mirabilia aut gigantes surgent et confitebuntur tibi semper

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

numquid narrabitur in sepulchro misericordia tua et veritas tua in perditione

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

numquid noscentur in tenebris mirabilia tua et iustitia tua in terra quae oblivioni tradita est

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

ego autem ad te Domine clamavi et mane oratio mea praeveniet te

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

quare Domine abicis animam meam abscondis faciem tuam a me

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

pauper ego et aerumnosus ab adulescentia portavi furorem tuum et conturbatus sum

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

per me transierunt irae tuae terrores tui oppresserunt me

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

circumdederunt me quasi aquae tota die vallaverunt me pariter

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

longe fecisti a me amicum et sodalem notos meos abstulisti

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *