Lamentations 5

5:1

recordare Domine quid acciderit nobis intuere et respice obprobrium nostrum

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

hereditas nostra versa est ad alienos domus nostrae ad extraneos

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

pupilli facti sumus absque patre matres nostrae quasi viduae

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

aquam nostram pecunia bibimus ligna nostra pretio conparavimus

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

cervicibus minabamur lassis non dabatur requies

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Aegypto dedimus manum et Assyriis ut saturaremur pane

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

patres nostri peccaverunt et non sunt et nos iniquitates eorum portavimus

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

servi dominati sunt nostri non fuit qui redimeret de manu eorum

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

in animabus nostris adferebamus panem nobis a facie gladii in deserto

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

pellis nostra quasi clibanus exusta est a facie tempestatum famis

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

mulieres in Sion humiliaverunt virgines in civitatibus Iuda

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

principes manu suspensi sunt facies senum non erubuerunt

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

adulescentibus inpudice abusi sunt et pueri in ligno corruerunt

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

senes de portis defecerunt iuvenes de choro psallentium

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

defecit gaudium cordis nostri versus est in luctu chorus noster

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

cecidit corona capitis nostri vae nobis quia peccavimus

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

propterea maestum factum est cor nostrum ideo contenebrati sunt oculi nostri

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

propter montem Sion quia disperiit vulpes ambulaverunt in eo

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

tu autem Domine in aeternum permanebis solium tuum in generatione et generatione

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

quare in perpetuum oblivisceris nostri derelinques nos in longitudinem dierum

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

converte nos Domine ad te et convertemur innova dies nostros sicut a principio

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

sed proiciens reppulisti nos iratus es contra nos vehementer

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!