I Chronicles 16

Tanrı’nın Antlaşma Sandığı’nı getirip Davut’un bu amaçla kurduğu çadırın içine koydular. Tanrı’ya yakmalık sunular ve esenlik sunuları sundular.
Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
Davut yakmalık sunuları ve esenlik sunularını sunmayı bitirince, RAB’bin adıyla halkı kutsadı.
És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
Ardından erkek, kadın her İsrailli’ye birer somun ekmekle birer hurma ve üzüm pestili dağıttı.
És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
RAB’bin Antlaşma Sandığı önünde hizmet etmek, İsrail’in Tanrısı RAB’bi anmak, O’na şükretmek ve övgüler sunmak için bazı Levililer’i atadı.
És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
Bunların önderi Asaf, yardımcısı Zekeriya’ydı. Öbürleri Yeiel, Şemiramot, Yehiel, Mattitya, Eliav, Benaya, Ovet-Edom ve Yeiel’di. Bunlar çenk ve lir, Asaf yüksek sesli zil,
Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
Kâhin Benaya ile Yahaziel de Tanrı’nın Antlaşma Sandığı önünde sürekli borazan çalacaklardı.
Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
O gün Davut RAB’be şükretme işini ilk kez Asaf’la kardeşlerine verdi.
Azon a napon adott Dávid először *éneket* az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
[] RAB’be şükredin, O’nu adıyla çağırın, Halklara duyurun yaptıklarını!
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
O’nu ezgilerle, ilahilerle övün, Bütün harikalarını anlatın!
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Kutsal adıyla övünün, Sevinsin RAB’be yönelenler!
Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
RAB’be ve O’nun gücüne bakın, Durmadan O’nun yüzünü arayın!
Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Ey sizler, kulu İsrail’in soyu, Seçtiği Yakupoğulları, O’nun yaptığı harikaları, Olağanüstü işlerini Ve ağzından çıkan yargıları anımsayın!
Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
Ey sizler, kulu İsrail’in soyu, Seçtiği Yakupoğulları, O’nun yaptığı harikaları, Olağanüstü işlerini Ve ağzından çıkan yargıları anımsayın!
Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
Tanrımız RAB O’dur, Yargıları bütün yeryüzünü kapsar.
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
[] [] O’nun antlaşmasını, Bin kuşak için verdiği sözü, İbrahim’le yaptığı antlaşmayı, İshak için içtiği andı sonsuza dek anımsayın.
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
[] [] O’nun antlaşmasını, Bin kuşak için verdiği sözü, İbrahim’le yaptığı antlaşmayı, İshak için içtiği andı sonsuza dek anımsayın.
A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
[] “Hakkınıza düşen mülk olarak Kenan ülkesini size vereceğim” diyerek, Bunu Yakup için bir kural, İsrail’le sonsuza dek geçerli bir antlaşma yaptı.
Amelyet állíta Jákóbnak *örök* végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
[] “Hakkınıza düşen mülk olarak Kenan ülkesini size vereceğim” diyerek, Bunu Yakup için bir kural, İsrail’le sonsuza dek geçerli bir antlaşma yaptı.
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
O zaman bir avuç insandınız, Sayıca az ve ülkeye yabancıydınız.
Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
Bir ulustan öbürüne, Bir ülkeden ötekine dolaşıp durdular.
Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
[] RAB kimsenin onları ezmesine izin vermedi, Onlar için kralları bile payladı:
Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
“Meshettiklerime dokunmayın, Peygamberlerime kötülük etmeyin!” dedi.
*Ezt mondván:* Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
Ey bütün dünya, ezgiler söyleyin RAB’be! Her gün duyurun kurtarışını!
Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
Görkemini uluslara, Harikalarını bütün halklara anlatın!
Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
Çünkü RAB uludur, yalnız O övgüye değer, İlahlardan çok O’ndan korkulur.
Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
Halkların bütün ilahları bir hiçtir, Oysa gökleri yaratan RAB’dir.
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
Yücelik, ululuk O’nun huzurundadır, Güç ve sevinç O’nun konutundadır.
Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
Ey bütün halklar, RAB’bi övün, RAB’bin gücünü, yüceliğini övün,
Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
[] RAB’bin görkemini adına yaraşır biçimde övün, Sunular getirip O’nun önüne çıkın! Kutsal giysiler içinde RAB’be tapının!
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Titreyin O’nun önünde, ey bütün yeryüzündekiler! Dünya sağlam kurulmuş, sarsılmaz.
Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
Sevinsin gökler, coşsun yeryüzü, Uluslar arasında, “RAB egemenlik sürüyor!” densin.
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Gürlesin deniz içindekilerle birlikte, Bayram etsin kırlar ve üzerindekiler!
Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
O zaman RAB’bin önünde ormanın ağaçları Sevinçle haykıracak. Çünkü O yeryüzünü yargılamaya geliyor.
Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
[] RAB’be şükredin, çünkü O iyidir, Sevgisi sonsuzdur.
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Şöyle seslenin: “Kurtar bizi, ey kurtarıcımız Tanrı, Topla bizi, ulusların arasından çıkar. Kutsal adına şükredelim, Yüceliğinle övünelim.
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
İsrail’in Tanrısı RAB’be Öncesizlikten sonsuza dek övgüler olsun!” Bütün halk, “Amin!” diyerek RAB’be övgüler sundu.
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Davut RAB’bin Antlaşma Sandığı’nın önünde günlük işlerde sürekli hizmet etmeleri için Asaf’la Levili kardeşlerini atadı.
Ott hagyá azért *Dávid* az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
Onlarla birlikte hizmet etmeleri için Ovet-Edom’la altmış sekiz Levili akrabasını da atadı. Yedutun oğlu Ovet-Edom’la Hosa kapı nöbetçileriydi.
Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
Davut Kâhin Sadok’la öbür kâhin kardeşlerini Givon’daki tapınma yerinde, RAB’bin Çadırı’nın bulunduğu yerde görevlendirdi.
Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt *hagyá* a magaslaton, mely Gibeonban vala;
Bunlar RAB’bin İsrail’e verdiği yasada yazılanlar uyarınca, sabah akşam, düzenli olarak yakmalık sunu sunağında RAB’be sunular sunacaklardı.
Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint *cselekedjenek,* a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
Onlarla birlikte Heman’la Yedutun’u ve RAB’bin sonsuz sevgisi için şükretsinler diye özel olarak seçilen öbürlerini de görevlendirdi.
Hémánt is és Jédutunt velök *hagyá,* és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
Heman’la Yedutun borazanlardan, zillerden ve Tanrı’yı öven ezgiler için gereken öbür çalgılardan sorumluydu. Yedutunoğulları’nı da kapıda nöbetçi olarak görevlendirdi.
És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká *tevé.*
[] Sonra herkes evine döndü. Davut da ailesini kutsamak için evine döndü.
Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.