Lamentations 5

 Tänk, HERRE, på vad som har vederfarits oss  skåda ned och se till vår smälek.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

 Vår arvedel har kommit i främlingars ägo,  våra hus i utlänningars.5 Mos. 28,30 f.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

 Vi hava blivit värnlösa, vi hava ingen fader;  våra mödrar äro såsom änkor.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

 Vattnet som tillhör oss få vi dricka allenast för penningar;  vår egen ved måste vi betala.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

 Våra förföljare äro oss på halsen;  huru trötta vi än äro, unnas oss dock ingen vila.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

 Vi hava måst giva oss under Egypten,  under Assyrien, för att få bröd till att mätta oss med.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

 Våra fäder hava syndat, de äro icke mer,  vi måste bära deras missgärningar.2 Mos. 20,5. Jer. 31,29. Hes. 18,2.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

 Trälar få råda över oss;  ingen finnes, som rycker oss ur deras våld.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

 Med fara för vårt liv hämta vi vårt bröd,  bärga det undan öknens svärd.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

 Vår hud är glödande såsom en ugn,  för brännande hungers skull.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

 Kvinnorna kränkte man i Sion,  jungfrurna i Juda städer.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

 Furstarna blevo upphängda av deras händer,  för de äldste visade de ingen försyn.5 Mos. 28,50.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

 Ynglingarna måste bära på kvarnstenar,  och gossarna dignade under vedbördor.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

 De gamla sitta icke mer i porten,  de unga hava upphört med sitt strängaspel.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

 Våra hjärtan hava icke mer någon fröjd  i sorgelåt är vår dans förvandlad.Job 30,31.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

 Kronan har fallit ifrån vårt huvud;  ve oss, att vi syndade så!Job 19,9. Jer. 13,18. Hes. 21,26.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

 Därför hava ock våra hjärtan blivit sjuka,  därför äro våra ögon förmörkade,

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

 för Sions bergs skull, som nu ligger öde,  så att rävarna ströva omkring därpå.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

 Du, HERRE, tronar evinnerligen;  din tron består från släkte till släkte.Ps. 9,8. 29,10. 102,13. 145,13.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

 Varför vill du för alltid förgäta oss,  förkasta oss för beständigt?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

 Tag oss åter till dig, HERRE, så att vi få vända åter;  förnya våra dagar, så att de bliva såsom fordom.Jer. 31,18.

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

 Eller har du alldeles förkastat oss?  Förtörnas du på oss så övermåttan?

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!