Lamentations 5

5:1

ACUÉRDATE, oh JEHOVÁ, de lo que nos ha sucedido: Ve y mira nuestro oprobio.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Nuestra heredad se ha vuelto á extraños, Nuestras casas á forasteros.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Huérfanos somos sin padre, Nuestras madres como viudas.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Nuestra agua bebemos por dinero; Nuestra leña por precio compramos.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Persecución padecemos sobre nuestra cerviz: Nos cansamos, y no hay para nosotros reposo.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Al Egipcio y al Asirio dimos la mano, para saciarnos de pan.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Nuestros padres pecaron, y son muertos; Y nosotros llevamos sus castigos.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Siervos se enseñorearon de nosotros; No hubo quien de su mano nos librase.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Con peligro de nuestras vidas traíamos nuestro pan Delante del cuchillo del desierto.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Nuestra piel se ennegreció como un horno Á causa del ardor del hambre.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Violaron á las mujeres en Sión, Á las vírgenes en las ciudades de Judá.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

Á los príncipes colgaron por su mano; No respetaron el rostro de los viejos.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Llevaron los mozos á moler, Y los muchachos desfallecieron en la leña.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

Los ancianos cesaron de la puerta, Los mancebos de sus canciones.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

Cesó el gozo de nuestro corazón; Nuestro corro se tornó en luto.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

Cayó la corona de nuestra cabeza: ¡Ay ahora de nosotros! porque pecamos.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Por esto fué entristecido nuestro corazón, Por esto se entenebrecieron nuestro ojos:

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

Por el monte de Sión que está asolado; Zorras andan en él.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Mas tú, JEHOVÁ, permanecerás para siempre: Tu trono de generación en generación.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

¿Por qué te olvidarás para siempre de nosotros, Y nos dejarás por largos días?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Vuélvenos, oh JEHOVÁ, á ti, y nos volveremos: Renueva nuestros días como al principio.

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Porque repeliendo nos has desechado; Te has airado contra nosotros en gran manera.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!