1. Home
  2. Pair
  3. SpaRV
  4. HunKar
  5. Job.16

Job 16

16:1
Y RESPONDIÓ Job, y dijo:
Felele pedig Jób, és monda:
16:2
Muchas veces he oído cosas como éstas: Consoladores molestos sois todos vosotros.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
16:3
¿Tendrán fin las palabras ventosas? Ó ¿qué te animará á responder?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?
16:4
También yo hablaría como vosotros. Ojalá vuestra alma estuviera en lugar de la mía, Que yo os tendría compañía en las palabras, Y sobre vosotros movería mi cabeza.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
16:5
Mas yo os alentaría con mis palabras, Y la consolación de mis labios apaciguaría el dolor vuestro.
Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*
16:6
Si hablo, mi dolor no cesa; Y si dejo de hablar, no se aparta de mí.
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
16:7
Empero ahora me ha fatigado: Has tú asolado toda mi compañía.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
16:8
Tú me has arrugado; testigo es mi flacura, Que se levanta contra mí para testificar en mi rostro.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
16:9
Su furor me destrizó, y me ha sido contrario: Crujió sus dientes contra mí; Contra mí aguzó sus ojos mi enemigo.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
16:10
Abrieron contra mí su boca; Hirieron mis mejillas con afrenta; Contra mí se juntaron todos.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
16:11
Hame entregado Dios al mentiroso, Y en las manos de los impíos me hizo estremecer.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
16:12
Próspero estaba, y desmenuzóme: Y arrebatóme por la cerviz, y despedazóme, Y púsome por blanco suyo.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
16:13
Cercáronme sus flecheros, Partió mis riñones, y no perdonó: Mi hiel derramó por tierra.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
16:14
Quebrantóme de quebranto sobre quebranto; Corrió contra mí como un gigante.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
16:15
Yo cosí saco sobre mi piel, Y cargué mi cabeza de polvo.
Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16:16
Mi rostro está enlodado con lloro, Y mis párpados entenebrecidos:
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*
16:17
Á pesar de no haber iniquidad en mis manos, Y de haber sido mi oración pura.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
16:18
¡Oh tierra! no cubras mi sangre, Y no haya lugar á mi clamor.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
16:19
Mas he aquí que en los cielos está mi testigo, Y mi testimonio en las alturas.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
16:20
Disputadores son mis amigos: Mas á Dios destilarán mis ojos.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
16:21
¡Ojalá pudiese disputar el hombre con Dios, Como con su prójimo!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
16:22
Mas los años contados vendrán, Y yo iré el camino por donde no volveré.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *

© bibleglot.com