Job 15

Y RESPONDIÓ Eliphaz Temanita, y dijo:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
¿Si proferirá el sabio vana sabiduría, Y henchirá su vientre de viento solano?
Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
¿Disputará con palabras inútiles, Y con razones sin provecho?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Tú también disipas el temor, Y menoscabas la oración delante de Dios.
Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Porque tu boca declaró tu iniquidad, Pues has escogido el hablar de los astutos.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Tu boca te condenará, y no yo; Y tus labios testificarán contra ti.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
¿Naciste tú primero que Adam? ¿Ó fuiste formado antes que los collados?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
¿Oíste tú el secreto de Dios, Que detienes en ti solo la sabiduría?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
¿Qué sabes tú que no sepamos? ¿Qué entiendes que no se halle en nosotros?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Entre nosotros también hay cano, también hay viejo Mucho mayor en días que tu padre.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
¿En tan poco tienes las consolaciones de Dios? ¿Tienes acaso alguna cosa oculta cerca de ti?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
¿Por qué te enajena tu corazón, Y por qué guiñan tus ojos,
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Pues haces frente á Dios con tu espíritu, Y sacas tales palabras de tu boca?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
¿Qué cosa es el hombre para que sea limpio, Y que se justifique el nacido de mujer?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
He aquí que en sus santos no confía, Y ni los cielos son limpios delante de sus ojos:
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
¿Cuánto menos el hombre abominable y vil, Que bebe la iniquidad como agua?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Escúchame; yo te mostraré Y te contaré lo que he visto:
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
(Lo que los sabios nos contaron De sus padres, y no lo encubrieron;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Á los cuales solos fué dada la tierra, Y no pasó extraño por medio de ellos:)
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Todos los días del impío, él es atormentado de dolor, Y el número de años es escondido al violento.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Estruendos espantosos hay en sus oídos; En la paz le vendrá quien lo asuele.
A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!
Él no creerá que ha de volver de las tinieblas, Y está mirando al cuchillo.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Desasosegado á comer siempre, Sabe que le está aparejado día de tinieblas.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Tribulación y angustia le asombrarán, Y esforzaránse contra él como un rey apercibido para la batalla.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Por cuanto él extendió su mano contra Dios, Y se esforzó contra el Todopoderoso,
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Él le acometerá en la cerviz, En lo grueso de las hombreras de sus escudos:
*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Porque cubrió su rostro con su gordura, É hizo pliegues sobre los ijares;
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Y habitó las ciudades asoladas, Las casas inhabitadas, Que estaban puestas en montones.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
No enriquecerá, ni será firme su potencia, Ni extenderá por la tierra su hermosura.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
No se escapará de las tinieblas: La llama secará sus ramos, Y con el aliento de su boca perecerá.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
No confíe el iluso en la vanidad; Porque ella será su recompensa.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Él será cortado antes de su tiempo, Y sus renuevos no reverdecerán.
Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.
Él perderá su agraz como la vid, Y derramará su flor como la oliva.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Porque la sociedad de los hipócritas será asolada, Y fuego consumirá las tiendas de soborno.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Concibieron dolor, y parieron iniquidad; Y las entradas de ellos meditan engaño.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.