Job 17

MI ALIENTO está corrompido, acórtanse mis días, Y me está aparejado el sepulcro.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
No hay conmigo sino escarnecedores, En cuya acrimonia se detienen mis ojos.
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?
Pon ahora, dame fianza para litigar contigo: ¿Quién tocará ahora mi mano?
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Porque á éstos has tú escondido su corazón de inteligencia: Por tanto, no los ensalzarás.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
El que denuncia lisonjas á sus prójimos, Los ojos de sus hijos desfallezcan.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Él me ha puesto por parábola de pueblos, Y delante de ellos he sido como tamboril.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Y mis ojos se oscurecieron de desabrimiento, Y mis pensamientos todos son como sombra.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Los rectos se maravillarán de esto, Y el inocente se levantará contra el hipócrita.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
No obstante, proseguirá el justo su camino, Y el limpio de manos aumentará la fuerza.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Mas volved todos vosotros, y venid ahora, Que no hallaré entre vosotros sabio.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Pasáronse mis días, fueron arrancados mis pensamientos, Los designios de mi corazón.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Pusieron la noche por día, Y la luz se acorta delante de las tinieblas.
Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
Si yo espero, el sepulcro es mi casa: Haré mi cama en las tinieblas.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Á la huesa tengo dicho: Mi padre eres tú; Á los gusanos: Mi madre y mi hermana.
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
¿Dónde pues estará ahora mi esperanza? Y mi esperanza ¿quién la verá?
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
Á los rincones de la huesa descenderán, Y juntamente descansarán en el polvo.