Psalms 88

En sang; en salme av Korahs barn; til sangmesteren; efter Mahalat leannot; en læresalme av Heman, esrahitten.

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

Herre, min frelses Gud! Om dagen og om natten roper jeg for dig.

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

La min bønn komme for ditt åsyn, bøi ditt øre til mitt klagerop!

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

For min sjel er mett av ulykker, og mitt liv er kommet nær til dødsriket.

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Jeg aktes like med dem som farer ned i hulen; jeg er som en mann uten kraft,

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

frigitt som en av de døde, lik de ihjelslagne som ligger i graven, som du ikke mere kommer i hu, fordi de er skilt fra din hånd.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Du har lagt mig i dypenes hule, på mørke steder, i avgrunner.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Din vrede tynger på mig, og med alle dine bølger trenger du mig. Sela.

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Du har drevet mine kjenninger langt bort fra mig, du har gjort mig vederstyggelig for dem; jeg er stengt inne og kommer ikke ut.

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Mitt øie er vansmektet av elendighet; jeg har påkalt dig, Herre, hver dag, jeg har utbredt mine hender til dig.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Mon du gjør undergjerninger for de døde, eller mon dødninger står op og priser dig? Sela.

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Mon der fortelles i graven om din miskunnhet, i avgrunnen om din trofasthet?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

Mon din undergjerning blir kjent i mørket, og din rettferdighet i glemselens land?

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Men jeg roper til dig, Herre, og om morgenen kommer min bønn dig i møte.

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

Hvorfor, Herre, forkaster du min sjel? Hvorfor skjuler du ditt åsyn for mig?

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

Elendig er jeg og døende fra ungdommen av; jeg bærer dine redsler, jeg må fortvile.

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Din vredes luer har gått over mig, dine redsler har tilintetgjort mig.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

De har omgitt mig som vann hele dagen, de har omringet mig alle sammen. Du har drevet venn og næste langt bort fra mig; mine kjenninger er det mørke sted.

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *