Mark 15

Og straks om morgenen holdt ypperstepresten samråd med de eldste og de skriftlærde, hele rådet, og de bandt Jesus, og førte ham bort og overgav ham til Pilatus.

És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

Og Pilatus spurte ham: Er du jødenes konge? Han svarte ham og sa: Du sier det.

És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

Og yppersteprestene førte mange klagemål imot ham.

És erősen vádolják vala őt a főpapok.

Da spurte Pilatus ham atter: Svarer du ikke et ord? Se hvor svære klagemål de fører mot dig!

Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

Men Jesus svarte ikke mere, så Pilatus undret sig.

Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

Men på høitiden pleide han å gi dem en fange fri, hvem de bad om.

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

Nu var det en som hette Barabbas; han var kastet i fengsel sammen med nogen oprørere som hadde gjort et mord under oprøret;

Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

og folket kom op og begynte å be Pilatus om det som han alltid pleide å gjøre.

És a sokaság kiáltván, kezdé kérni *Pilátust* arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

Da svarte han dem og sa: Vil I jeg skal gi eder jødenes konge fri?

Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

For han visste at det var av avind yppersteprestene hadde overgitt ham til ham.

Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.

Men yppersteprestene egget folket op til å be om at han heller skulde gi dem Barabbas fri.

A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

Da svarte Pilatus atter og sa til dem: Hvad vil I da jeg skal gjøre med ham som I kaller jødenes konge?

Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

De ropte igjen: Korsfest ham!

És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!

Pilatus sa til dem: Hvad ondt har han da gjort? Men de ropte enda sterkere: Korsfest ham!

Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!

Da nu Pilatus vilde gjøre folket til lags, gav han dem Barabbas fri og lot Jesus hudstryke og overgav ham til å korsfestes.

Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

Og stridsmennene førte ham bort, inn i gården, det er borgen, og kalte hele vakten sammen,

A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.

og de klædde ham i en purpurkappe, og flettet en tornekrone og satte på ham,

És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,

og begynte å hilse ham: Vær hilset, du jødenes konge!

És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

Og de slo ham i hodet med et rør og spyttet på ham og falt på kne og hyldet ham.

És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.

Og da de hadde spottet ham, tok de purpurkappen av ham og klædde ham i hans egne klær. Så førte de ham ut for å korsfeste ham.

Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.

Og det møtte dem en mann som kom ute fra landet, Simon fra Kyrene, far til Aleksander og Rufus; ham tvang de til å bære hans kors.

És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.

Og de førte ham til stedet Golgata, det er utlagt: Hodeskallestedet,

És vivék őt a Golgotha *nevű* helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

og de gav ham vin med myrra i; men han tok den ikke.

És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.

Og de korsfestet ham og delte hans klær imellem sig og kastet lodd om hvad hver skulde få.

És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

Det var den tredje time da de korsfestet ham.

Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.

Og innskriften med klagemålet imot ham lød: Jødenes konge.

Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

Og sammen med ham korsfestet de to røvere, en på hans høire og en på hans venstre side;

Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.

og Skriften blev opfylt, som sier: Og han blev regnet blandt ugjerningsmenn.

És beteljesedék az írás, a mely *azt* mondja: És a bűnösök közé számláltaték.

Og de som gikk forbi, spottet ham, og rystet på hodet og sa: Tvi dig, du som bryter ned templet og bygger det op igjen på tre dager!

Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

frels dig selv og stig ned av korset!

Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!

Likeså spottet også yppersteprestene ham sig imellem sammen med de skriftlærde og sa: Andre har han frelst, sig selv kan han ikke frelse!

Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

La nu Messias, Israels konge, stige ned av korset, så vi kan se det og tro! Også de som var korsfestet sammen med ham, hånte ham.

A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.

Og da den sjette time var kommet, blev det mørke over hele landet like til den niende time.

Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

Og ved den niende time ropte Jesus med høi røst: Elo'i! Elo'i! lama sabaktani? det er utlagt: Min Gud! Min Gud! hvorfor har du forlatt mig?

És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Og da nogen av dem som stod der, hørte det, sa de: Se, han roper på Elias!

Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

Men en løp frem og fylte en svamp med eddik og stakk den på et rør og gav ham å drikke og sa: Vent, la oss se om Elias kommer for å ta ham ned!

Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő- é Illés, hogy levegye őt.

Men Jesus ropte med høi røst og utåndet.

Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

Og forhenget i templet revnet i to stykker fra øverst til nederst.

És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

Men da høvedsmannen, som stod like imot ham, så at han utåndet med et sådant rop, sa han: Sannelig, denne mann var Guds Sønn!

Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

Men der var også nogen kvinner som så på i frastand; blandt dem var også Maria Magdalena og Maria, mor til Jakob den yngre og Joses, og Salome,

Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

som hadde fulgt ham og tjent ham da han var i Galilea, og mange andre kvinner som hadde draget op med ham til Jerusalem.

A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

Og da det alt var blitt aften - det var beredelses-dagen, det er dagen før sabbaten -

És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,

kom Josef av Arimatea, en høit aktet rådsherre, som også ventet på Guds rike, og han vågde sig til å gå inn til Pilatus og be om Jesu legeme.

Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

Men Pilatus undret sig om han alt skulde være død,

Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?

og han kalte høvedsmannen for sig og spurte ham om det var lenge siden han døde; og da han hadde fått det å vite av høvedsmannen, gav han liket til Josef.

És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

Og Josef kjøpte fint linklæde og tok ham ned og svøpte ham i linklædet og la ham i en grav som var uthugget i klippen, og veltet en sten for døren til graven.

Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

Men Maria Magdalena og Maria, mor til Joses, så hvor han blev lagt.

Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé *anyja,* nézik vala, hová helyezék.