Lamentations 5

5:1

Remember, O LORD, what is come upon us: consider, and behold our reproach.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

We have drunken our water for money; our wood is sold unto us.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Our necks are under persecution: we labour, and have no rest.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Servants have ruled over us: there is none that doth deliver us out of their hand.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

We gat our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Our skin was black like an oven because of the terrible famine.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

They ravished the women in Zion, and the maids in the cities of Judah.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

Princes are hanged up by their hand: the faces of elders were not honoured.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

They took the young men to grind, and the children fell under the wood.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

The elders have ceased from the gate, the young men from their musick.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

The crown is fallen from our head: woe unto us, that we have sinned!

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

For this our heart is faint; for these things our eyes are dim.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

Because of the mountain of Zion, which is desolate, the foxes walk upon it.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Thou, O LORD, remainest for ever; thy throne from generation to generation.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Wherefore dost thou forget us for ever, and forsake us so long time?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Turn thou us unto thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

But thou hast utterly rejected us; thou art very wroth against us.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!