Job 16

Allora Giobbe rispose e disse:

Felele pedig Jób, és monda:

"Di cose come codeste, ne ho udite tante! Siete tutti dei consolatori molesti!

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Non ci sarà egli una fine alle parole vane? Che cosa ti provoca a rispondere?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Anch’io potrei parlare come voi, se voi foste al posto mio; potrei mettere assieme delle parole contro a voi e su di voi scrollare il capo;

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

potrei farvi coraggio con la bocca; e il conforto delle mie labbra vi calmerebbe.

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

Se parlo, il mio dolore non ne sarà lenito; e se cesso di parlare, che sollievo ne avrò?

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Ora, purtroppo, Dio m’ha ridotto senza forze, ha desolato tutta la mia casa;

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

m’ha coperto di grinze e questo testimonia contro a me, la mia magrezza si leva ad accusarmi in faccia.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

La sua ira mi lacera, mi perseguita, digrigna i denti contro di me. Il mio nemico aguzza gli occhi su di me.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Apron larga contro a me la bocca, mi percuoton per obbrobrio le guance, si metton tutt’insieme a darmi addosso.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Iddio mi dà in balìa degli empi, mi getta in mano dei malvagi.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Vivevo in pace, ed egli m’ha scosso con violenza, m’ha preso per la nuca, m’ha frantumato, m’ha posto per suo bersaglio.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

I suoi arcieri mi circondano, egli mi trafigge i reni senza pietà, sparge a terra il mio fiele.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Apre sopra di me breccia su breccia, mi corre addosso come un guerriero.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Mi son cucito un cilicio sulla pelle, ho prostrato la mia fronte nella polvere.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Il mio viso è rosso di pianto, e sulle mie palpebre si stende l’ombra di morte.

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

Eppure, le mie mani non commisero mai violenza, e la mia preghiera fu sempre pura.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

O terra, non coprire il mio sangue, e non vi sia luogo ove si fermi il mio grido!

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Già fin d’ora, ecco, il mio Testimonio è in cielo, il mio Garante è nei luoghi altissimi.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Gli amici mi deridono, ma a Dio si volgon piangenti gli occhi miei;

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

sostenga egli le ragioni dell’uomo presso Dio, le ragioni del figliuol d’uomo contro i suoi compagni!

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Poiché, pochi anni ancora, e me ne andrò per una via senza ritorno.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *