Job 17

Il mio soffio vitale si spenge, i miei giorni si estinguono, il sepolcro m’aspetta!

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Sono attorniato di schernitori e non posso chiuder occhio per via delle lor parole amare.

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

O Dio, da’ un pegno, sii tu il mio mallevadore presso di te; se no, chi metterà la sua nella mia mano?

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Poiché tu hai chiuso il cuor di costoro alla ragione, e però non li farai trionfare.

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Chi denunzia un amico sì che diventi preda altrui, vedrà venir meno gli occhi de’ suoi figli.

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Egli m’ha reso la favola dei popoli, e son divenuto un essere a cui si sputa in faccia.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

L’occhio mio si oscura pel dolore, tutte le mie membra non son più che un’ombra.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Gli uomini retti ne son colpiti di stupore, e l’innocente insorge contro l’empio;

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

ma il giusto si attiene saldo alla sua via, e chi ha le mani pure viepiù si fortifica.

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Quanto a voi tutti, tornate pure, fatevi avanti, ma fra voi non troverò alcun savio.

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

I miei giorni passano, i miei disegni, i disegni cari al mio cuore, sono distrutti,

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

e costoro pretendon che la notte sia giorno, che la luce sia vicina, quando tutto è buio!

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

Se aspetto come casa mia il soggiorno de’ morti, se già mi son fatto il letto nelle tenebre,

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

se ormai dico al sepolcro "tu sei mio padre" e ai vermi: "siete mia madre e mia sorella",

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

dov’è dunque la mia speranza? questa speranza mia chi la può scorgere?

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Essa scenderà alle porte del soggiorno de’ morti, quando nella polvere troverem riposo assieme".