Psalms 139

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

pro victoria David canticum Domine investigasti me et cognovisti

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

tu cognovisti sessionem meam et surrectionem meam

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

intellexisti malum meum de longe semitam meam et accubitionem meam eventilasti

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

et omnes vias meas intellexisti quia non est eloquium in lingua mea

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

ecce Domine nosti omnia retrorsum et ante formasti me et posuisti super me manum tuam

Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.

super me est scientia et excelsior est non potero ad eam

Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

quo ibo ab spiritu tuo et quo a facie tua fugiam

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

si ascendero in caelum ibi es tu si iacuero in inferno ades

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

si sumpsero pinnas diluculo habitavero in novissimo maris

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

etiam ibi manus tua deducet me et tenebit me dextera tua

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

si dixero forte tenebrae operient me nox quoque lux erit circa me

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

nec tenebrae habent tenebras apud te et nox quasi dies lucet similes sunt tenebrae et lux

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

quoniam tu possedisti renes meos orsusque es me in utero matris meae

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

confitebor tibi quoniam terribiliter magnificasti me mirabilia opera tua et anima mea novit nimis

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.

non sunt operta ossa mea a te quibus factus sum in abscondito imaginatus sum in novissimis terrae

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

informem adhuc me viderunt oculi tui et in libro tuo omnes scribentur dies formatae sunt et non est una in eis

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

mihi autem quam honorabiles facti sunt amici tui Deus quam fortes pauperes eorum

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

dinumerabo eos et harena plures erunt evigilavi et adhuc sum tecum

Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

si occideris Deus impium viri sanguinum declinate a me

A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.

qui contradicent tibi scelerate elati sunt frustra adversarii tui

Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

nonne odientes te Domine odivi et contra adversarios tuos distabui

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

perfecto odio oderam illos inimici facti sunt mihi

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

scrutare me Deus et cognosce cor meum proba me et scito cogitationes meas

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

et vide si via idoli in me est et deduc me in via aeterna